Gyülekezetünk
A kilencvenes évek elején fogalmazódott meg a pozsonyi egyházmegye akkori esperesében, néhai Görözdi Miklósban az a gondolat, hogy Dunaszerdahelyen református templom épüljön az ottani közösség számára. Ezzel a céllal is váltotta fel a csilizpatasi szolgálati helyét, hogy a Csallóköz központjába kerülve lelkipásztorként az akkoriban számbelileg már jelentősen megerősödött közösség vezetésével hozzájáruljon a gyülekezet által is régen dédelgetett terv megvalósításához. A közös igyekezetnek köszönhetően, beleértve a város önkormányzatának hathatós támogatását, 1993-ban elkezdődött a templomépítése, az alapkőletételre 1994-ben került sor. Kezdetben alig 10 ezer eurónyi összeg állt az egyházközség rendelkezésére. Annak ellenére, – még ha voltak is olyanok, akik nem hittek a sikerben, – Istenben való reménységgel fogtak hozzá a merész terv megvalósításához. Öt évvel később, 1998. december 13-án felszentelték a dunaszerdahelyi reformátusok új istentiszteleti helyéül szolgáló Nagy Béla Elemér tervezte templomot. A több mint 500 ezer eurós költséggel megépült templom – kibővítve gyülekezeti helyiségekkel és lelkészlakásokkal – az eltelt időszak alatt hozzájárult a helyi közösség növekedéséhez és lelkiekben való megerősítéséhez is.
Dunaszerdahelyen azonban nem ez az első református templom. Nagy Attila helyi történész korabeli dokumentumokra hivatkozva arra mutatott rá, hogy az 1650-es évben a város területén, a jelenlegi városi művelődési központ előtti téren már állt egy istentiszteleti célokat szolgáló kisebb építmény, amely egyben lelkészlak és iskola is volt. Sorsáról annyit tudni, hogy később, 1668-ban maguk a reformátusok bontották el. /A reformáció idején a reformátusok 10-15 évig a katolikusok a Szent György templomát használták. /
Háromszáz évvel később az önállósodás útjára lépett és már 603 lelket számláló, megerősödött gyülekezet a múlt század 40-es éveiben tervezte el ismét, hogy templomot épít. Erre a célra megvásárolták a szükséges telket, de a II. világháború után, mint egyházi vagyont államosították, amit idővel beépítettek, így annak kárpótlására később nem tarthattak igényt. Az akkor erre a célra összegyűlt pénz az évek során pedig elértéktelenedett. A hatvanas években merült fel újból a templomépítés terve, de az állami vezetés inkább 1968-ban a dióspatonyiaknak adta meg ezt a jogot, félve annak majd későbbi kisugárzására a város lakosságára nézve. A rendszerváltást követően vetődött fel el ismét a templomépítés gondolata. Az igyekezetüket a város akkor önkormányzata is támogatta. Jelképes összegért telket kaptak a város egyik romos és elhagyatott területén, de később anyagilag is hozzájárultak a költségekhez.
Forrás: http://reformata.sk/mutat/1059/
Dunaszerdahelyen azonban nem ez az első református templom. Nagy Attila helyi történész korabeli dokumentumokra hivatkozva arra mutatott rá, hogy az 1650-es évben a város területén, a jelenlegi városi művelődési központ előtti téren már állt egy istentiszteleti célokat szolgáló kisebb építmény, amely egyben lelkészlak és iskola is volt. Sorsáról annyit tudni, hogy később, 1668-ban maguk a reformátusok bontották el. /A reformáció idején a reformátusok 10-15 évig a katolikusok a Szent György templomát használták. /
Háromszáz évvel később az önállósodás útjára lépett és már 603 lelket számláló, megerősödött gyülekezet a múlt század 40-es éveiben tervezte el ismét, hogy templomot épít. Erre a célra megvásárolták a szükséges telket, de a II. világháború után, mint egyházi vagyont államosították, amit idővel beépítettek, így annak kárpótlására később nem tarthattak igényt. Az akkor erre a célra összegyűlt pénz az évek során pedig elértéktelenedett. A hatvanas években merült fel újból a templomépítés terve, de az állami vezetés inkább 1968-ban a dióspatonyiaknak adta meg ezt a jogot, félve annak majd későbbi kisugárzására a város lakosságára nézve. A rendszerváltást követően vetődött fel el ismét a templomépítés gondolata. Az igyekezetüket a város akkor önkormányzata is támogatta. Jelképes összegért telket kaptak a város egyik romos és elhagyatott területén, de később anyagilag is hozzájárultak a költségekhez.
Forrás: http://reformata.sk/mutat/1059/
A DUNASZERDAHELYI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG PRESBITEREINEK NÉVSORA (2021-mostanáig)
Presbiterek:
Andrássy Zsuzsanna
Csicsay Katalin - gondnokhelyettes
Csicsay Szilárd
Écsi Ildikó
Egyházi István Csaba - gondnok
Keszán Márta
Molnár László
Pázmány Péter
Rásó Mihály - gondnokhelyettes
Simon Anikó
Simon Gyula
Vajda Barnabás - gondnokhelyettes
Vojtek Márta
Zalaba Zoltán
Pótpresbiterek:
Baranyai Mária
Bartal Zoltán
Bevilagua Beáta
Cseh József
Hodossy Gyula
Rácz Zsuzsanna
Vass Ibolya
A DUNASZERDAHELYI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG PRESBITEREINEK NÉVSORA (2014-2020)
Gondnok: Egyházi István Csaba
Gondnokhelyettesek: Csicsay Katalin, Keszán Márta
Presbiterek: Bognár József, Csicsay Szilárd, Hodossy Gyula, Keszegh Pál (1948-2018), Molnár László, Pázmány Péter, Rásó Mihály, Simon Anikó,
Simon Gyula, Vajda Barnabás, Vojtek Márta
Pótpresbiterek: Baranyai Márta, Cseh József, Écsi Ildikó, Molnár Beáta, Paksi Ildikó, Wenchich Ilona, Zalaba Zoltán
Presbiterek:
Andrássy Zsuzsanna
Csicsay Katalin - gondnokhelyettes
Csicsay Szilárd
Écsi Ildikó
Egyházi István Csaba - gondnok
Keszán Márta
Molnár László
Pázmány Péter
Rásó Mihály - gondnokhelyettes
Simon Anikó
Simon Gyula
Vajda Barnabás - gondnokhelyettes
Vojtek Márta
Zalaba Zoltán
Pótpresbiterek:
Baranyai Mária
Bartal Zoltán
Bevilagua Beáta
Cseh József
Hodossy Gyula
Rácz Zsuzsanna
Vass Ibolya
A DUNASZERDAHELYI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG PRESBITEREINEK NÉVSORA (2014-2020)
Gondnok: Egyházi István Csaba
Gondnokhelyettesek: Csicsay Katalin, Keszán Márta
Presbiterek: Bognár József, Csicsay Szilárd, Hodossy Gyula, Keszegh Pál (1948-2018), Molnár László, Pázmány Péter, Rásó Mihály, Simon Anikó,
Simon Gyula, Vajda Barnabás, Vojtek Márta
Pótpresbiterek: Baranyai Márta, Cseh József, Écsi Ildikó, Molnár Beáta, Paksi Ildikó, Wenchich Ilona, Zalaba Zoltán
Gyülekezetünk kórusa
2019. október 27.
Gyülekezetünk életével kapcsolatos fotók