Egy második világháborúbeli haláltáborban három, jogi ügyekben jártas rabbi elhatározta, hogy lefolytat egy bírósági tárgyalást, Isten ellen. Egyikük vádolta Őt a népét ért szenvedésekért, a be nem teljesített ígéreteiért, másikuk ügyvédként védte a Teremtőt, az Írás alapján. Már hajnalodott, amikor a hosszúra nyúlt per végén a harmadik rabbi, mint bíró bűnösnek találta a „vádlottat“. Ekkor feltekintett az égboltra, s azt mondta: reggelre jár. Itt az ideje a reggeli imának. Imádkozzunk Istenünkhöz.
Sokszor vagyunk mi is ilyen furcsa helyzetben: elcsüggedünk, tehetetlen dühünkben, még Isten ellen is lázadozunk, vádaskodunk, mégis: a bajban Hozzá jutunk, Hozzá fordulunk.
A zsoltáros is szenvedései közepette jajong, panaszkodik, mégis: helyzetét csakis Istenben és akaratában értelmezi s minden körülmények között Őhozzá fordul.
Az ilyen lelki gyötrődés számunkra sem lehet ismeretlen.
Mai igerészünkben a vágyakozás fájdalmas hangja hallatszik. Isten utáni vágyunk elemi erővel tör fel. Hasonló ez ahhoz, mint amikor a szarvas víz után liheg. A szomjat csak víz olthatja. A Mindenható utáni vágyunkat pedig csak az Ő közelsége olthatja. Ő, aki nemcsak felüdülés, hanem maga az élet.
Ha nem érezzük Őt közelinek, a minket érő nehézségek különösen sújtanak bennünket. Egyedül, Nélküle kibírhatatlan a teher. Ha közelinek érezzük Őt, nincs baj. Ha távolinak, valósággal elárvulunk.... FOLYTATÁS IDE KATTINTVA.
Részlet Görözdi Zsolt vasárnapi prédikációjából
(Hallgatható változat ITT!)
prédikáció_-_görözdi_zsolt_2020.05.03.pdf |