2020.04.08. Virág Szilvia (bűnbánó)
Lukács evangéliuma 21, 29- 37
Jézus példázatot mondott nekik: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”
IGE: Így szól az Úr Jézus: „Nem ismerted fel meglátogatásod idejét” (Lk. 19, 44)
Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
Amikor a 2020-as évet megkezdtük még senki sem gondolta, hogy a Húsvét ünnepét nem a megszokott módon fogjuk megélni. Olyan természetesen számoltunk azzal, hogy minden változatlan marad. Mert, ha tervezünk, akkor mindig abban reménykedünk, hogy csak jobb lehet, ami következik, de rosszabb és nehezebb nem. Valahogy ezt a lehetőséget tudatosan próbáljuk kizárni a gondolatainkból. Talán éppen ezért lepődünk meg és ér váratlanul, felkészületlenül, még minket hitben levőket is, ha jön valami nehézség. De az Úr Jézus soha nem ígérte, hogy nehézségektől mentes életet biztosít az Övéinek. Éppen ezért a mostani helyzetre nézve is azt kell megvizsgálnunk az Ő Igéjének fényében, hogy milyen céllal engedi meg ezeket a körülményeket.
Nagyon nehéz úgy készülni a legnagyobb ünnepünkre, a Húsvétra, hogy azt nem templomban, nem testvéri közösségben és nem gyülekezeti úrvacsorai alkalomként tudjuk megünnepelni. De talán éppen ezért jobban elgondolkoztat minket. A mostani időszakban megvizsgálhatjuk, hogy vajon mennyire értékeltük azokat az alkalmakat, lehetőségeket, amikkel rendelkeztünk – akár a heti istentiszteleti alkalmakat, bibliaórákat, evangelizációkat, hitmélyítőket, minden egyes olyan alkalmat, amikor Isten Igéjét a gyülekezet közösségében hallhattuk, testvérekkel együtt lehettünk, imaközösséget tarthattunk. Milyen könnyelműen tudtuk azt mondani, hogy most éppen nem megyek, mert majd lesz a következő. Most vasárnap nem megyek templomba, mert éppen rokonok jönnek és fontosabb, hogy 5 fogásos ebéddel készüljek, majd a következő vasárnap elmegyek. Most nem megyek egész héten az evangelizációs alkalomra, elég ha egy esti alkalmon megmutatom magam, hiszen olyan sok a munka, a heti feladatok, ne kívánja senki tőlem, hogy ott üljek minden este. Most nem megyek az ifire, a bibliaórára, mert olyan sötét van, egész héten suliba járok, tanulni kell, dolgozok, jár nekem is a pihenés. Természetesen ilyenkor azt is hozzá tettük, hogy otthon is lehet Igét olvasni, imádkozni, vagy meghallgatok valamit az interneten, esetleg pótolom a következő alkalommal. Természetesnek vettük, hogy lesz másik, lesz egy újabb, egy következő. Most pedig az Úr rádöbbentett bennünket, hogy egyelőre nincs következő. Most jelenleg elvette, - reménység szerint csak egy időre -, hogy ne vegyük természetesnek, és jobban értékeljük azokat. De hány kifogást gyártottunk, hány alkalmat nem használtunk ki, amikor megtehettük volna, amikor lehetőségünk volt rá? Most pedig már bánjuk. Mert aki az Úr Jézus gyermeke, aki élő közösségben van Vele, annak hiányzik. Akinek nem hiányzik, aki nagyon jól megvan most is az alkalmak, a gyülekezeti, - testvéri közösség nélkül, annak baj van az Úr Jézussal, való közösségével, annak beteg a hitélete, vagy egyáltalán nincs is kapcsolata Istennel. Ha az Úr megengedi, könyörül rajtunk, és ismét visszaáll a rend, lesz lehetőség gyülekezetbe járni, együtt Igét hallgatni, közösen dicsérni Istent és együtt imádkozni, akkor talán jobban fogjuk értékelni. Reménység szerint jobban ki fogjuk használni, ahogy az Ige is bíztat minket, hogy: „Kihasználva az alkalmas időt (az alkalmakat áron is vegyétek meg), mert az idők gonoszak.” (Efézus 5, 16)
Az Úr Jézus földi szolgálatának több mint 3 éve egy olyan vissza nem térő alkalom volt, amit nagyon sokan kihasználtak és éltek a lehetőséggel. Keresték, követték Őt, vitték Hozzá a betegeiket, hallgatták a tanítását, odaborultak a lábaihoz az elrontott és nyomorult életükkel, kérték az életük rendezését, a bűnbocsánatot. De sajnos nagyon sokan voltak, akik nem éltek a lehetőséggel, akik nem ragadták meg az alkalmat, hanem tudatosan elutasították. Jeruzsálemre nézve mondja ezt ki szomorúan az Úr Jézus, hogy: „Nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” Nem azért, mert nem volt rá lehetősége, nem azért, mert el volt rejtve, mert nehezen felismerhető lett volna, hanem azért, mert nem akarták, pedig volt rá lehetőségük. Mégpedig nem is egy. Az Úr Jézus olyan kegyelmes, hogy nem csak egy lehetőséget biztosít. Nem csupán egy alkalmat készít. Bizony sokszor megtapasztalható az életben, hogy egy lehetőség adódik, és ha azzal nem élünk, nem használjuk ki, akkor lemaradtunk, és már nem változtathatunk. Egy adott munkahely visszautasítása egyszeri lehetőség, mert oda ha már mást vesznek fel, akkor be van töltve az állás, és hiába sóvárgunk utána, hogy talán mégis rosszul döntöttem, el kellett volna fogadni, ha visszautasítottuk, és oda mást vettek fel, akkor már elúszott a lehetőség. De olyan jó azt megtapasztalni, hogy az Úr Jézus nem csupán egy lehetőséget készít. Tulajdonképpen minden olyan alkalom, ahol, amikor szól az Ő Igéje, vagy ha bizonyságtételt hallunk, igazából mindaz Tőle elkészített lehetőség, amivel szeretne elérni, ami által hozzánk szeretne megérkezni, vagyis meglátogat minket. Lehet, hogy eddig ezt nem is tudatosítottuk. Esetleg mi is olyanok voltunk, mint a jeruzsálemiek, hogy nem akartuk felismerni. Viszont az Ő szeretete ezek után is tovább dolgozik, MÉG NEM ADTA FEL. Úgyis mondhatnánk, hogy az Úr LELEMÉNYES, mint egy jó szülő, aki kitalálja, hogy mivel is vehetné rá gyermekét a tanulásra, egy ÚJ MÓDSZERT alkalmaz. Mivel az Úr nem akar lemondani rólunk, ezért leleményesen egy új módszert alkalmaz a mi életünkben is, hogy végre odafigyeljünk Rá, hogy felismerjük, Rá van szükségünk, hogy megnyíljon a szívünk. Lehet, hogy nem gondoltunk rá, de a megpróbáltatás, a nehézség is olyan alkalom, amin keresztül szeretne megszólítani. Nemcsak a nyugodt és csendes körülmények között látogat meg minket az Úr, hanem a mostani időszak, a vírus által is meglátogat. Most a nehézségeken keresztül jön felénk és zörget a szívünk ajtaján. Ez az időszak nem azt jelenti, hogy Ő elfordult tőlünk, nem azt jelenti, hogy magunkra hagyott bennünket, vagy éppen nem szeret már minket. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogyha az Úr megengedi a bajt,akkor az biztos azért van, mert nem törődik velünk. Pedig épp ellenkezőleg! A nehézség, a próba, az Ő kiáltó szava hozzánk. Most éppen a mi meglátogatásunk ideje van. Egy újabb lehetőség, amit nem kellene elszalasztani. Talán kellemetlennek érezzük ezt a látogatást, szeretnénk, ha minél gyorsabban véget érne az adott helyzet, szeretnénk gyorsan újra a régi kerékvágásba kerülni és ott folytatni az életünket, ahol a vírus előtti időszakban abbahagytuk. Hát, pont ez a baj, hogy ott akarjuk folytatni, ahol abbahagytuk, vagyis ugyanolyan életet kívánunk élni. Itt a probléma. Az Úr nem azért adta, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Azért szólt bele most ilyen nehéz körülménnyel, figyelmeztetéssel az életünkbe, hogy ne ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Ne úgy éljünk, mint régen, hanem egy új életet kezdjünk Vele, legyen változás, megújulás. Az Ő meglátogatásának ez a célja: felismerjük, hogy változásra van szükség, hogy új szívre van szükség, hogy belül van vírus az életünkben és az nem a korona, hanem a bűn. A bűnre pedig nincs más megoldás, mint az Úr Jézus értünk kiontott vére. Azért kellene kiáltanunk, hogy tisztítsa meg a szívünket, és ne csupán rövid látogatást tegyen nálunk, mert arra vágyódunk, hogy az életünk Ura és Megváltója legyen. A mostani időszak a változásra adatott, de igazi és tartós változás Nélküle nem lehetséges. Szükségünk van az Úr Jézus segítségére. A mostani megpróbáltatás akkor végzi el célját bennünk, ha utána el tudjuk majd mondani, hogy változást hozott az életünkben, hogy más emberekké lettünk általa. Amikor az Úr Jézus meglátogatja az életünket, akkor mindig azzal a céllal jön, hogy változást hozzon. Jó volna, ha felismernénk ezt az időt és megragadnánk az alkalmat. Most végre ne mondjuk, hogy majd a legközelebbit kihasználom. Nem tudhatjuk, hogy lesze még legközelebbi. Vegyük komolyan, hogy meglátogatott minket az Úr Jézus!
Ez az esemény bár váratlanul, felkészületlenül ért bennünket, még hitben levőkként is azt kell bűnbánattal bevallanunk, hogy nem számítottunk rá. Talán sokszor beszéltünk róla, hogy az Úr Jézus erőteljesebben is szólhat, de mi is azt hittük, hogy ettől minket megkímél, bennünket majd elkerülnek a nagyobb próbák. Viszont mindez arra is figyelmeztet, hogy egyszer annak az ideje is elkövetkezik, amikor utolsó alkalommal látogat meg minket, vagyis az Ő visszajövetelére a Vele való szemtől-szembeni találkozásra is figyelmeztet. A most megélt helyzet próbál arra is készíteni minket, hogy ne érjen váratlanul és felkészületlenül, ha majd meg kell állnunk Előtte. Most még megállhatunk bűnbánattal, és megvallhatjuk Neki bűneinket. Nagypéntek és Húsvét ünnepe azt hirdeti, hogy az Úr Jézus minden bűnöst elfogad. A meglátogatásunk idejéből a megmentésünk alkalma lehet, ha megragadjuk a kegyelem felkínált lehetőségét. Ha megértettük, hogy ez a mi időnk, akkor hittel kiáltsunk Hozzá, hiszen Ő pont ezért jött, arra vár, hogy Hozzá forduljunk. Milyen jó volna úgy zárni a napot, hogy: Felismertem az Úr Jézus meglátogatásának idejét. Ámen.
Lukács evangéliuma 21, 29- 37
Jézus példázatot mondott nekik: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”
IGE: Így szól az Úr Jézus: „Nem ismerted fel meglátogatásod idejét” (Lk. 19, 44)
Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
Amikor a 2020-as évet megkezdtük még senki sem gondolta, hogy a Húsvét ünnepét nem a megszokott módon fogjuk megélni. Olyan természetesen számoltunk azzal, hogy minden változatlan marad. Mert, ha tervezünk, akkor mindig abban reménykedünk, hogy csak jobb lehet, ami következik, de rosszabb és nehezebb nem. Valahogy ezt a lehetőséget tudatosan próbáljuk kizárni a gondolatainkból. Talán éppen ezért lepődünk meg és ér váratlanul, felkészületlenül, még minket hitben levőket is, ha jön valami nehézség. De az Úr Jézus soha nem ígérte, hogy nehézségektől mentes életet biztosít az Övéinek. Éppen ezért a mostani helyzetre nézve is azt kell megvizsgálnunk az Ő Igéjének fényében, hogy milyen céllal engedi meg ezeket a körülményeket.
Nagyon nehéz úgy készülni a legnagyobb ünnepünkre, a Húsvétra, hogy azt nem templomban, nem testvéri közösségben és nem gyülekezeti úrvacsorai alkalomként tudjuk megünnepelni. De talán éppen ezért jobban elgondolkoztat minket. A mostani időszakban megvizsgálhatjuk, hogy vajon mennyire értékeltük azokat az alkalmakat, lehetőségeket, amikkel rendelkeztünk – akár a heti istentiszteleti alkalmakat, bibliaórákat, evangelizációkat, hitmélyítőket, minden egyes olyan alkalmat, amikor Isten Igéjét a gyülekezet közösségében hallhattuk, testvérekkel együtt lehettünk, imaközösséget tarthattunk. Milyen könnyelműen tudtuk azt mondani, hogy most éppen nem megyek, mert majd lesz a következő. Most vasárnap nem megyek templomba, mert éppen rokonok jönnek és fontosabb, hogy 5 fogásos ebéddel készüljek, majd a következő vasárnap elmegyek. Most nem megyek egész héten az evangelizációs alkalomra, elég ha egy esti alkalmon megmutatom magam, hiszen olyan sok a munka, a heti feladatok, ne kívánja senki tőlem, hogy ott üljek minden este. Most nem megyek az ifire, a bibliaórára, mert olyan sötét van, egész héten suliba járok, tanulni kell, dolgozok, jár nekem is a pihenés. Természetesen ilyenkor azt is hozzá tettük, hogy otthon is lehet Igét olvasni, imádkozni, vagy meghallgatok valamit az interneten, esetleg pótolom a következő alkalommal. Természetesnek vettük, hogy lesz másik, lesz egy újabb, egy következő. Most pedig az Úr rádöbbentett bennünket, hogy egyelőre nincs következő. Most jelenleg elvette, - reménység szerint csak egy időre -, hogy ne vegyük természetesnek, és jobban értékeljük azokat. De hány kifogást gyártottunk, hány alkalmat nem használtunk ki, amikor megtehettük volna, amikor lehetőségünk volt rá? Most pedig már bánjuk. Mert aki az Úr Jézus gyermeke, aki élő közösségben van Vele, annak hiányzik. Akinek nem hiányzik, aki nagyon jól megvan most is az alkalmak, a gyülekezeti, - testvéri közösség nélkül, annak baj van az Úr Jézussal, való közösségével, annak beteg a hitélete, vagy egyáltalán nincs is kapcsolata Istennel. Ha az Úr megengedi, könyörül rajtunk, és ismét visszaáll a rend, lesz lehetőség gyülekezetbe járni, együtt Igét hallgatni, közösen dicsérni Istent és együtt imádkozni, akkor talán jobban fogjuk értékelni. Reménység szerint jobban ki fogjuk használni, ahogy az Ige is bíztat minket, hogy: „Kihasználva az alkalmas időt (az alkalmakat áron is vegyétek meg), mert az idők gonoszak.” (Efézus 5, 16)
Az Úr Jézus földi szolgálatának több mint 3 éve egy olyan vissza nem térő alkalom volt, amit nagyon sokan kihasználtak és éltek a lehetőséggel. Keresték, követték Őt, vitték Hozzá a betegeiket, hallgatták a tanítását, odaborultak a lábaihoz az elrontott és nyomorult életükkel, kérték az életük rendezését, a bűnbocsánatot. De sajnos nagyon sokan voltak, akik nem éltek a lehetőséggel, akik nem ragadták meg az alkalmat, hanem tudatosan elutasították. Jeruzsálemre nézve mondja ezt ki szomorúan az Úr Jézus, hogy: „Nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” Nem azért, mert nem volt rá lehetősége, nem azért, mert el volt rejtve, mert nehezen felismerhető lett volna, hanem azért, mert nem akarták, pedig volt rá lehetőségük. Mégpedig nem is egy. Az Úr Jézus olyan kegyelmes, hogy nem csak egy lehetőséget biztosít. Nem csupán egy alkalmat készít. Bizony sokszor megtapasztalható az életben, hogy egy lehetőség adódik, és ha azzal nem élünk, nem használjuk ki, akkor lemaradtunk, és már nem változtathatunk. Egy adott munkahely visszautasítása egyszeri lehetőség, mert oda ha már mást vesznek fel, akkor be van töltve az állás, és hiába sóvárgunk utána, hogy talán mégis rosszul döntöttem, el kellett volna fogadni, ha visszautasítottuk, és oda mást vettek fel, akkor már elúszott a lehetőség. De olyan jó azt megtapasztalni, hogy az Úr Jézus nem csupán egy lehetőséget készít. Tulajdonképpen minden olyan alkalom, ahol, amikor szól az Ő Igéje, vagy ha bizonyságtételt hallunk, igazából mindaz Tőle elkészített lehetőség, amivel szeretne elérni, ami által hozzánk szeretne megérkezni, vagyis meglátogat minket. Lehet, hogy eddig ezt nem is tudatosítottuk. Esetleg mi is olyanok voltunk, mint a jeruzsálemiek, hogy nem akartuk felismerni. Viszont az Ő szeretete ezek után is tovább dolgozik, MÉG NEM ADTA FEL. Úgyis mondhatnánk, hogy az Úr LELEMÉNYES, mint egy jó szülő, aki kitalálja, hogy mivel is vehetné rá gyermekét a tanulásra, egy ÚJ MÓDSZERT alkalmaz. Mivel az Úr nem akar lemondani rólunk, ezért leleményesen egy új módszert alkalmaz a mi életünkben is, hogy végre odafigyeljünk Rá, hogy felismerjük, Rá van szükségünk, hogy megnyíljon a szívünk. Lehet, hogy nem gondoltunk rá, de a megpróbáltatás, a nehézség is olyan alkalom, amin keresztül szeretne megszólítani. Nemcsak a nyugodt és csendes körülmények között látogat meg minket az Úr, hanem a mostani időszak, a vírus által is meglátogat. Most a nehézségeken keresztül jön felénk és zörget a szívünk ajtaján. Ez az időszak nem azt jelenti, hogy Ő elfordult tőlünk, nem azt jelenti, hogy magunkra hagyott bennünket, vagy éppen nem szeret már minket. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogyha az Úr megengedi a bajt,akkor az biztos azért van, mert nem törődik velünk. Pedig épp ellenkezőleg! A nehézség, a próba, az Ő kiáltó szava hozzánk. Most éppen a mi meglátogatásunk ideje van. Egy újabb lehetőség, amit nem kellene elszalasztani. Talán kellemetlennek érezzük ezt a látogatást, szeretnénk, ha minél gyorsabban véget érne az adott helyzet, szeretnénk gyorsan újra a régi kerékvágásba kerülni és ott folytatni az életünket, ahol a vírus előtti időszakban abbahagytuk. Hát, pont ez a baj, hogy ott akarjuk folytatni, ahol abbahagytuk, vagyis ugyanolyan életet kívánunk élni. Itt a probléma. Az Úr nem azért adta, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Azért szólt bele most ilyen nehéz körülménnyel, figyelmeztetéssel az életünkbe, hogy ne ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Ne úgy éljünk, mint régen, hanem egy új életet kezdjünk Vele, legyen változás, megújulás. Az Ő meglátogatásának ez a célja: felismerjük, hogy változásra van szükség, hogy új szívre van szükség, hogy belül van vírus az életünkben és az nem a korona, hanem a bűn. A bűnre pedig nincs más megoldás, mint az Úr Jézus értünk kiontott vére. Azért kellene kiáltanunk, hogy tisztítsa meg a szívünket, és ne csupán rövid látogatást tegyen nálunk, mert arra vágyódunk, hogy az életünk Ura és Megváltója legyen. A mostani időszak a változásra adatott, de igazi és tartós változás Nélküle nem lehetséges. Szükségünk van az Úr Jézus segítségére. A mostani megpróbáltatás akkor végzi el célját bennünk, ha utána el tudjuk majd mondani, hogy változást hozott az életünkben, hogy más emberekké lettünk általa. Amikor az Úr Jézus meglátogatja az életünket, akkor mindig azzal a céllal jön, hogy változást hozzon. Jó volna, ha felismernénk ezt az időt és megragadnánk az alkalmat. Most végre ne mondjuk, hogy majd a legközelebbit kihasználom. Nem tudhatjuk, hogy lesze még legközelebbi. Vegyük komolyan, hogy meglátogatott minket az Úr Jézus!
Ez az esemény bár váratlanul, felkészületlenül ért bennünket, még hitben levőkként is azt kell bűnbánattal bevallanunk, hogy nem számítottunk rá. Talán sokszor beszéltünk róla, hogy az Úr Jézus erőteljesebben is szólhat, de mi is azt hittük, hogy ettől minket megkímél, bennünket majd elkerülnek a nagyobb próbák. Viszont mindez arra is figyelmeztet, hogy egyszer annak az ideje is elkövetkezik, amikor utolsó alkalommal látogat meg minket, vagyis az Ő visszajövetelére a Vele való szemtől-szembeni találkozásra is figyelmeztet. A most megélt helyzet próbál arra is készíteni minket, hogy ne érjen váratlanul és felkészületlenül, ha majd meg kell állnunk Előtte. Most még megállhatunk bűnbánattal, és megvallhatjuk Neki bűneinket. Nagypéntek és Húsvét ünnepe azt hirdeti, hogy az Úr Jézus minden bűnöst elfogad. A meglátogatásunk idejéből a megmentésünk alkalma lehet, ha megragadjuk a kegyelem felkínált lehetőségét. Ha megértettük, hogy ez a mi időnk, akkor hittel kiáltsunk Hozzá, hiszen Ő pont ezért jött, arra vár, hogy Hozzá forduljunk. Milyen jó volna úgy zárni a napot, hogy: Felismertem az Úr Jézus meglátogatásának idejét. Ámen.