Prédikáció - Virág Szilvia, 2020. 4. 26.
Így szól az Úr: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.“ Ámen. (Ezékiel 36, 26)
Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Efézusi levél 4, 22-32 )
IMÁDSÁG: Mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy bár fizikailag, testben nem lehetünk együtt, de mégis összekapcsolsz minket a Te Lelked által, és lélekben együtt figyelhetünk Rád. Hálát adunk, hogy a családi otthonunk templommá válhat, hiszen Te megszenteled jelenléteddel, nem vagy épülethez, helyhez kötve, hanem együtt vagy azokkal, akik keresnek Téged. Hálát adunk, hogy az elmúlt héten is velünk voltál, megőriztél minket, erőt adtál feladatainkhoz és a sok zavaros, ijesztő körülményeink között is Te adtad a békességet, annak biztonságát, hogy mint gyermekeidet megtartod a próbák között is, és reménységgel kapaszkodhatunk Beléd, hiszen Te vagy a mi Kősziklánk. Bocsásd meg, hogy bár ezt tudjuk, de mégis gyakran sodródunk az érzelmektől, könnyen levesszük a szemünket Rólad, engedünk a kísértőnek, aki bizalmatlanságot ébreszt a mi szívünkben. Bocsásd meg, ha megfeledkeztünk egymásról, ha az ígéreteinkhez nem voltunk hűek, ha a bezártság egymástól is eltávolított minket. Megvalljuk, hogy gyakran falakat húzunk, a némaságba burkolózunk és a szívünk kemény. Szeretnénk lerakni a terheinket, szeretnénk változni, de ez egyedül nem megy. Arra kérünk Megváltónk, hogy szólj hozzánk, munkálkodj bennünk Igéd és Lelked által, hogy ne maradjon üres, kemény a szívünk, hiszen a változást csak Te tudod megadni a számunkra. Segíts, hogy az Igéd ne szóljon hiába. Úr Jézus kérünk, hogy könyörülj rajtunk. Ámen.
TEXTUS: Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. (Efézus 4, 22- 24)
Kedves Testvérek!
Ha az asztalunkon hagyunk egy gyümölcsöt, és azt hosszabb ideig nem fogyasztjuk el, akkor előbb-utóbb észrevesszük, hogy megromlott és már csak kidobni lehet. Milyen érdekes, hogy hozzá sem érünk, nem teszünk vele semmit, és mégis megromlik. Ugyanez figyelhető meg akkor is, ha a gyümölcsöt nem szakítjuk le a fáról. Ha rajtahagyjuk, akkor túlérik, megposhad, megszárad, vagy valamilyen féreg kikezdi, mindenképpen megromlik. Talán már megszoktuk ezt a folyamatot, nem tartjuk különösképpen lényegesnek, ez a természet törvényszerűsége. A romlás az élet velejárója.
Ez nem csupán a gyümölcsre, vagy zöldségre vonatkozik, hanem ugyanúgy a mi életünkre, még a testünkre is. A test is romlásnak indul. Bármennyire is szeretnénk megakadályozni a romlást, bizony nem tudjuk. Esetleg talán csak késleltetni mindenféle kémiai eljárással, de megakadályozni, vagy visszafordítani képtelenek vagyunk. A most felolvasott Igénk ennek a folyamatnak ellentmond. Azt hirdeti, hogy a romlás visszafordítható. A rosszból lehet jó, a haszontalanból hasznos, a régiből új, a romlottból friss. De ez nem emberi erő, nem tehetség, vagy tudomány, nem egy új felfedezés alapján lehetséges. Ez a lehetetlen folyamat egyedül az élő Istennek lehetséges. Mert itt tulajdonképpen teremtés történik. Teremteni pedig egyedül a Teremtő Isten képes. A teremtés azt jelenti, hogy ami eddig nem volt, az létrejön, a semmiből valami, a káoszból rend, és ami pedig minőségileg rossz volt, abból jó lesz, de nem megjavítás által, hanem újjáteremtés által. Az Ige elsősorban arról beszél, hogy ennek belül kell megtörténnie, az ember szívében. Mert nem csupán a test romlik, hanem már eleve egy romlott, kemény, bűnös szívvel születünk. Olyan élet tulajdonosai vagyunk, amit megrontott a bűn, az, hogy elszakadtunk az élő Istentől, már nem a Vele való kapcsolatban, hanem Nélküle éljük az életünket. És ez az állapot az örök romlásba taszítana. Magunktól ezt a folyamatot nem tudjuk megállítani, visszafordítani pedig nincs hatalmunk. Az, hogy a szívünk romlott, bűnös, leginkább akkor vesszük észre, amikor valamilyen formában ez megmutatkozik. Amikor például azokat bántjuk, akiket tulajdonképpen szeretünk. Amikor az indulatainkon nem tudunk uralkodni, ha hazugsággal védjük magunkat, amikor becsapjuk a másikat, vagy csalással szerezzük meg azt, amire vágyakoztunk. A bűn megnyilvánulása, hogy nem tudunk könyörületesek lenni, hogy a magunk hasznát, kényelmét mindig a másik ember elé helyezzük. Mindig én vagyok az első, és mindenki más csak utánam következik. A szív romlottságát mutatja az erőszak minden formája, a sok tönkrement házasság, a sok elrontott élet, amely valamilyen szenvedély rabja. Az egész világot átjárja a romlás. Olyan jó, és nagy hála kellene, hogy legyen a szívünkben, hogy az élő Isten, Aki megteremtette ezt a világot, nem nézte tétlenül, beletörődve, hogy minden elromlott. A 225. ének 3. verse tömören és egyszerűen összefoglalja Isten válaszát a romlásra:
„A romlás után nem hagyál bűnünkben,
Sőt te Fiadat ígéréd igédben,
Hogy elbocsátod őtet mi közénkbe,
Emberi testben.” (225,3)
Az Úr Jézus azért jött, hogy a romlást megállítsa, sőt a folyamatot visszafordítsa. Ő Magára vállalta a romlást. Meghalt értünk, hogy elvegye bűneinket, és újjá tegye az életünket. Feltámadt, hogy mi már itt a földön egy új életet kezdhessünk Vele. Az efézusi gyülekezet tagjai ezt már átélték. Ők már új életet kaptak az Úr Jézusban. Elfogadták hogy Ő a Megváltó és a Szabadító, Aki vére által megtisztít a bűntől. Átadták Neki az életüket. Ha mindez már a mi életünkben is megtörtént, akkor tudjuk, hogy ez nem egy lezárás, hanem egy új kezdet, amit most már az Úr Jézussal élek. A régi az, ahol Nélküle éltünk, az új pedig az, ahol már Vele szeretnénk. Pál apostol az efézusi gyülekezetnek címzett levelében egy olyan részhez ér, ahol emlékezteti és figyelmezteti a gyülekezet tagjait, hogy meg is kell maradni ebben az új életben, nem elég csupán elkezdeni. Haladni, járni kell azon az úton, folyamatosan, naponként megújulni, ezt nevezzük megszentelődésnek. Hiszen a bűn nem törlődött ki az életünkből, amíg itt a földön, ebben a testben élünk, addig mindig ki vagyunk téve a kísértésnek, a bűn erejének. A különbség, hogy az Úr Jézus gyermeke már nincs egyedül a kísértés órájában, nincs kiszolgáltatva a bűn hatalmának, mert kérheti a segítséget attól, Aki a bűnt, a kísértőt legyőzte. Aki már új szívet kapott az Úr Jézustól abban már nem a bűn uralkodik, még így is képes bűnt elkövetni, de már fáj, már nem tud közömbös lenni a bűneivel, meglátja, felismeri, és bűnbánattal keresi a megtisztulást az Úr Jézusnál. Már tudatosan, készakarva nem akar bűnt elkövetni, nem okoz örömet számára az, ami megszomorítja az Ő Megváltóját. Ezért igyekszik és szeretne úgy élni, ahogy az Úr Jézus is élt, ahogy az Neki tetsző. Ebben segít Isten Szentlelke, hogy meg is tudjon valósulni az életünkben, hogy abban az új életben, amit ajándékba kaptunk, abban járni is tudjunk. De van veszély! A kísértő mindig dolgozik, a régi vissza akar húzni, az ó emberi természetünk még erős, sőt a körülöttünk levők, a világ is hatással van ránk. Nem olyan könnyű az új életben járni, nem is olyan egyszerű a megváltozott élet, nem megy mindig magától értetődően az engedelmesség. Pál apostol gyakorlati tanácsokkal látja el a gyülekezetet. Valószínűleg olyan dolgokat sorol, olyan területekre irányítja a figyelmet, ami problémát jelentett a hétköznapok során a hívők életében. Bizonyára nem olyan bűnöket említ, amit csak úgy általánosságban megfigyelhető egy ember életében, hanem ami ott náluk konkrétan megmutatkozott. Isten Igéje mindig ennyire aktuális, konkrét, leleplező, hogy tükröt állít elénk, mert csak az tud változni, aki már felismeri, hogy miből kell. Annak a szívében van vágy a megújulásra, aki látja, hogy mi az a probléma, ahol nincs rendben az élete. Ha csupán ebbe a rövid részbe beletekintünk, ami előttünk van, akkor, mint tükör elénk tárul a szívünk és, hogy nálunk is vannak gondok, hiányosságok mindazon területeken, amit az apostol megnevez. Mennyire tudunk ragaszkodni a magunk igazához, sokszor igazságtalanul, vagy hamis eszközökkel. Az igazságunkat hazugságokkal támasztjuk alá, csak azért, hogy védjük magunkat, hogy ne kelljen megszégyenülnünk, elismernünk, hogy hibáztunk. Becsapjuk egymást, hogy jobbnak tűnjünk a másiknál. Félünk vállalni a mulasztásunkat, vagy a gyengeségünket, a hiányosságainkat és azt hisszük, hogy mindent megold, ha kicsit szépítünk. Mennyire nehéz levetkőzni ezt a régi életből való berögződést. Tudatosan kell ragaszkodni az igazsághoz, a valósághoz és megélni azt minden apró, hétköznapi vagy éppen nagyobb, jelentőségteljes helyzetekben egyaránt. Megélni mindenkivel szemben, a hitetlennel, a munkatárssal, a főnökkel, de a családon belül is, még a szülő a gyermekével szemben is, vagy éppen gyülekezeten belül a testvéri kapcsolatainkban.
A másik a harag, ami bizony szintén nem egyszerű terület. Aki haragszik, az mindig úgy véli, hogy jogos a haragja. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy ne ragaszkodjunk a haraghoz, hanem törekedjünk a megbocsátásra. A napot ne zárjuk haraggal, ki tudja, hogy megkapjuk-e a holnapot. A haragot, a neheztelést át lehet adni az Úr Jézusnak. Ő, akinek igazán lett volna oka a haragra, azok iránt, akiktől a sebeket kapta, akik meggyalázták, szembeköpték, Ő mégsem haraggal, nem indulattal válaszolt, hanem szeretettel, megbocsátással. Tőle tudjuk kérni, hogy Ő bennünk is munkálja ki ezt az indulatot.
Nagy hangsúlyt fektet az Ige a beszédünkre, hiszen a megújult élet, megújult beszédet is jelent. Nem kegyes és megtanult szófordulatokat, amiket itt-ott belecsempészünk a mondatainkba, hanem olyan szó, amely épít, ami áldást hordoz magában, mert az Úr Jézus által szól. A romlott szívből romlott szavak származnak, amely tovább növeli a romlást. De az újjá lett szív már tud békességet, reménységet, örömet továbbadni, már az evangéliumot szólja, sőt nem tudja, nem szólni. A megújult nyelv már nem szúr, nem kígyómérget lő ki magából, hogy a másikat ölje vele, hanem bíztat, erősít, bátorít, áldást oszt, életet és nem a halált hordozza magában.
Egyedül az Úr Jézus tudja újjá teremteni a szívünket, ezáltal újjá teszi gondolatainkat, új indulatokkal ajándékoz meg és megújítja szókészletünket, hogy már általunk se terjedjen tovább a romlás a világban, hanem az új élet hordozóivá válhassunk, hogy olyan életet tudjunk élni, amely Rá mutat arra, aki mindent képes újjá tenni. Ámen.
IMÁDSÁG: Mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy a Te Igéd élő és ható. Köszönjük, hogy Benned olyan életet kaphatunk, amely áldást hordoz, és áldássá lehet mások számára. Hálát adunk, mert nem mondtál le rólunk és nem hagytál a romlásban, hanem az Úr Jézusban lehajoltál, új életet kínáltál nekünk. Szeretnénk ebben az új életben a Te akaratod szerint járni, Neked engedelmeskedni, ehhez kérjük a Te segítségedet, Igéd világosságát, Szentlelked által a vezetésedet. Könyörgünk, hogy a mostani helyzetben is, hadd tudjuk hittel megélni a nehéz és kellemetlen eseményeket, amiket el kell hordoznunk a Te akaratod szerint. Kérünk a betegekért, kórházban levőkért, idősekért, azokért akik egyedül vannak, hogy testi lelki bajaikat Te gyógyítsd, erősítsd őket, hiányaikat pótolt, ahogy arra szükségük van. Kérünk családokért, gyermekekért, fiatalokért, hogy a Te békeséged töltse be az otthonainkat, hadd tudjuk szeretetben elhordozni egymást. Kérünk a gyülekezetekért, az alkalmakért, Urunk munkálkodj és könyörülj rajtunk, hogy minél hamarabb helyreállhasson a rend. Így kérünk maradj velünk, áldd meg vasárnapunkat, légy velünk az előttünk levő feladatainkban is. Ámen..
MI ATYÁNK….
ÁLDÁS: „A békesség Istene tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves Őelőtte.” (Zsid. 13,20)
Így szól az Úr: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.“ Ámen. (Ezékiel 36, 26)
Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Efézusi levél 4, 22-32 )
IMÁDSÁG: Mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy bár fizikailag, testben nem lehetünk együtt, de mégis összekapcsolsz minket a Te Lelked által, és lélekben együtt figyelhetünk Rád. Hálát adunk, hogy a családi otthonunk templommá válhat, hiszen Te megszenteled jelenléteddel, nem vagy épülethez, helyhez kötve, hanem együtt vagy azokkal, akik keresnek Téged. Hálát adunk, hogy az elmúlt héten is velünk voltál, megőriztél minket, erőt adtál feladatainkhoz és a sok zavaros, ijesztő körülményeink között is Te adtad a békességet, annak biztonságát, hogy mint gyermekeidet megtartod a próbák között is, és reménységgel kapaszkodhatunk Beléd, hiszen Te vagy a mi Kősziklánk. Bocsásd meg, hogy bár ezt tudjuk, de mégis gyakran sodródunk az érzelmektől, könnyen levesszük a szemünket Rólad, engedünk a kísértőnek, aki bizalmatlanságot ébreszt a mi szívünkben. Bocsásd meg, ha megfeledkeztünk egymásról, ha az ígéreteinkhez nem voltunk hűek, ha a bezártság egymástól is eltávolított minket. Megvalljuk, hogy gyakran falakat húzunk, a némaságba burkolózunk és a szívünk kemény. Szeretnénk lerakni a terheinket, szeretnénk változni, de ez egyedül nem megy. Arra kérünk Megváltónk, hogy szólj hozzánk, munkálkodj bennünk Igéd és Lelked által, hogy ne maradjon üres, kemény a szívünk, hiszen a változást csak Te tudod megadni a számunkra. Segíts, hogy az Igéd ne szóljon hiába. Úr Jézus kérünk, hogy könyörülj rajtunk. Ámen.
TEXTUS: Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. (Efézus 4, 22- 24)
Kedves Testvérek!
Ha az asztalunkon hagyunk egy gyümölcsöt, és azt hosszabb ideig nem fogyasztjuk el, akkor előbb-utóbb észrevesszük, hogy megromlott és már csak kidobni lehet. Milyen érdekes, hogy hozzá sem érünk, nem teszünk vele semmit, és mégis megromlik. Ugyanez figyelhető meg akkor is, ha a gyümölcsöt nem szakítjuk le a fáról. Ha rajtahagyjuk, akkor túlérik, megposhad, megszárad, vagy valamilyen féreg kikezdi, mindenképpen megromlik. Talán már megszoktuk ezt a folyamatot, nem tartjuk különösképpen lényegesnek, ez a természet törvényszerűsége. A romlás az élet velejárója.
Ez nem csupán a gyümölcsre, vagy zöldségre vonatkozik, hanem ugyanúgy a mi életünkre, még a testünkre is. A test is romlásnak indul. Bármennyire is szeretnénk megakadályozni a romlást, bizony nem tudjuk. Esetleg talán csak késleltetni mindenféle kémiai eljárással, de megakadályozni, vagy visszafordítani képtelenek vagyunk. A most felolvasott Igénk ennek a folyamatnak ellentmond. Azt hirdeti, hogy a romlás visszafordítható. A rosszból lehet jó, a haszontalanból hasznos, a régiből új, a romlottból friss. De ez nem emberi erő, nem tehetség, vagy tudomány, nem egy új felfedezés alapján lehetséges. Ez a lehetetlen folyamat egyedül az élő Istennek lehetséges. Mert itt tulajdonképpen teremtés történik. Teremteni pedig egyedül a Teremtő Isten képes. A teremtés azt jelenti, hogy ami eddig nem volt, az létrejön, a semmiből valami, a káoszból rend, és ami pedig minőségileg rossz volt, abból jó lesz, de nem megjavítás által, hanem újjáteremtés által. Az Ige elsősorban arról beszél, hogy ennek belül kell megtörténnie, az ember szívében. Mert nem csupán a test romlik, hanem már eleve egy romlott, kemény, bűnös szívvel születünk. Olyan élet tulajdonosai vagyunk, amit megrontott a bűn, az, hogy elszakadtunk az élő Istentől, már nem a Vele való kapcsolatban, hanem Nélküle éljük az életünket. És ez az állapot az örök romlásba taszítana. Magunktól ezt a folyamatot nem tudjuk megállítani, visszafordítani pedig nincs hatalmunk. Az, hogy a szívünk romlott, bűnös, leginkább akkor vesszük észre, amikor valamilyen formában ez megmutatkozik. Amikor például azokat bántjuk, akiket tulajdonképpen szeretünk. Amikor az indulatainkon nem tudunk uralkodni, ha hazugsággal védjük magunkat, amikor becsapjuk a másikat, vagy csalással szerezzük meg azt, amire vágyakoztunk. A bűn megnyilvánulása, hogy nem tudunk könyörületesek lenni, hogy a magunk hasznát, kényelmét mindig a másik ember elé helyezzük. Mindig én vagyok az első, és mindenki más csak utánam következik. A szív romlottságát mutatja az erőszak minden formája, a sok tönkrement házasság, a sok elrontott élet, amely valamilyen szenvedély rabja. Az egész világot átjárja a romlás. Olyan jó, és nagy hála kellene, hogy legyen a szívünkben, hogy az élő Isten, Aki megteremtette ezt a világot, nem nézte tétlenül, beletörődve, hogy minden elromlott. A 225. ének 3. verse tömören és egyszerűen összefoglalja Isten válaszát a romlásra:
„A romlás után nem hagyál bűnünkben,
Sőt te Fiadat ígéréd igédben,
Hogy elbocsátod őtet mi közénkbe,
Emberi testben.” (225,3)
Az Úr Jézus azért jött, hogy a romlást megállítsa, sőt a folyamatot visszafordítsa. Ő Magára vállalta a romlást. Meghalt értünk, hogy elvegye bűneinket, és újjá tegye az életünket. Feltámadt, hogy mi már itt a földön egy új életet kezdhessünk Vele. Az efézusi gyülekezet tagjai ezt már átélték. Ők már új életet kaptak az Úr Jézusban. Elfogadták hogy Ő a Megváltó és a Szabadító, Aki vére által megtisztít a bűntől. Átadták Neki az életüket. Ha mindez már a mi életünkben is megtörtént, akkor tudjuk, hogy ez nem egy lezárás, hanem egy új kezdet, amit most már az Úr Jézussal élek. A régi az, ahol Nélküle éltünk, az új pedig az, ahol már Vele szeretnénk. Pál apostol az efézusi gyülekezetnek címzett levelében egy olyan részhez ér, ahol emlékezteti és figyelmezteti a gyülekezet tagjait, hogy meg is kell maradni ebben az új életben, nem elég csupán elkezdeni. Haladni, járni kell azon az úton, folyamatosan, naponként megújulni, ezt nevezzük megszentelődésnek. Hiszen a bűn nem törlődött ki az életünkből, amíg itt a földön, ebben a testben élünk, addig mindig ki vagyunk téve a kísértésnek, a bűn erejének. A különbség, hogy az Úr Jézus gyermeke már nincs egyedül a kísértés órájában, nincs kiszolgáltatva a bűn hatalmának, mert kérheti a segítséget attól, Aki a bűnt, a kísértőt legyőzte. Aki már új szívet kapott az Úr Jézustól abban már nem a bűn uralkodik, még így is képes bűnt elkövetni, de már fáj, már nem tud közömbös lenni a bűneivel, meglátja, felismeri, és bűnbánattal keresi a megtisztulást az Úr Jézusnál. Már tudatosan, készakarva nem akar bűnt elkövetni, nem okoz örömet számára az, ami megszomorítja az Ő Megváltóját. Ezért igyekszik és szeretne úgy élni, ahogy az Úr Jézus is élt, ahogy az Neki tetsző. Ebben segít Isten Szentlelke, hogy meg is tudjon valósulni az életünkben, hogy abban az új életben, amit ajándékba kaptunk, abban járni is tudjunk. De van veszély! A kísértő mindig dolgozik, a régi vissza akar húzni, az ó emberi természetünk még erős, sőt a körülöttünk levők, a világ is hatással van ránk. Nem olyan könnyű az új életben járni, nem is olyan egyszerű a megváltozott élet, nem megy mindig magától értetődően az engedelmesség. Pál apostol gyakorlati tanácsokkal látja el a gyülekezetet. Valószínűleg olyan dolgokat sorol, olyan területekre irányítja a figyelmet, ami problémát jelentett a hétköznapok során a hívők életében. Bizonyára nem olyan bűnöket említ, amit csak úgy általánosságban megfigyelhető egy ember életében, hanem ami ott náluk konkrétan megmutatkozott. Isten Igéje mindig ennyire aktuális, konkrét, leleplező, hogy tükröt állít elénk, mert csak az tud változni, aki már felismeri, hogy miből kell. Annak a szívében van vágy a megújulásra, aki látja, hogy mi az a probléma, ahol nincs rendben az élete. Ha csupán ebbe a rövid részbe beletekintünk, ami előttünk van, akkor, mint tükör elénk tárul a szívünk és, hogy nálunk is vannak gondok, hiányosságok mindazon területeken, amit az apostol megnevez. Mennyire tudunk ragaszkodni a magunk igazához, sokszor igazságtalanul, vagy hamis eszközökkel. Az igazságunkat hazugságokkal támasztjuk alá, csak azért, hogy védjük magunkat, hogy ne kelljen megszégyenülnünk, elismernünk, hogy hibáztunk. Becsapjuk egymást, hogy jobbnak tűnjünk a másiknál. Félünk vállalni a mulasztásunkat, vagy a gyengeségünket, a hiányosságainkat és azt hisszük, hogy mindent megold, ha kicsit szépítünk. Mennyire nehéz levetkőzni ezt a régi életből való berögződést. Tudatosan kell ragaszkodni az igazsághoz, a valósághoz és megélni azt minden apró, hétköznapi vagy éppen nagyobb, jelentőségteljes helyzetekben egyaránt. Megélni mindenkivel szemben, a hitetlennel, a munkatárssal, a főnökkel, de a családon belül is, még a szülő a gyermekével szemben is, vagy éppen gyülekezeten belül a testvéri kapcsolatainkban.
A másik a harag, ami bizony szintén nem egyszerű terület. Aki haragszik, az mindig úgy véli, hogy jogos a haragja. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy ne ragaszkodjunk a haraghoz, hanem törekedjünk a megbocsátásra. A napot ne zárjuk haraggal, ki tudja, hogy megkapjuk-e a holnapot. A haragot, a neheztelést át lehet adni az Úr Jézusnak. Ő, akinek igazán lett volna oka a haragra, azok iránt, akiktől a sebeket kapta, akik meggyalázták, szembeköpték, Ő mégsem haraggal, nem indulattal válaszolt, hanem szeretettel, megbocsátással. Tőle tudjuk kérni, hogy Ő bennünk is munkálja ki ezt az indulatot.
Nagy hangsúlyt fektet az Ige a beszédünkre, hiszen a megújult élet, megújult beszédet is jelent. Nem kegyes és megtanult szófordulatokat, amiket itt-ott belecsempészünk a mondatainkba, hanem olyan szó, amely épít, ami áldást hordoz magában, mert az Úr Jézus által szól. A romlott szívből romlott szavak származnak, amely tovább növeli a romlást. De az újjá lett szív már tud békességet, reménységet, örömet továbbadni, már az evangéliumot szólja, sőt nem tudja, nem szólni. A megújult nyelv már nem szúr, nem kígyómérget lő ki magából, hogy a másikat ölje vele, hanem bíztat, erősít, bátorít, áldást oszt, életet és nem a halált hordozza magában.
Egyedül az Úr Jézus tudja újjá teremteni a szívünket, ezáltal újjá teszi gondolatainkat, új indulatokkal ajándékoz meg és megújítja szókészletünket, hogy már általunk se terjedjen tovább a romlás a világban, hanem az új élet hordozóivá válhassunk, hogy olyan életet tudjunk élni, amely Rá mutat arra, aki mindent képes újjá tenni. Ámen.
IMÁDSÁG: Mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy a Te Igéd élő és ható. Köszönjük, hogy Benned olyan életet kaphatunk, amely áldást hordoz, és áldássá lehet mások számára. Hálát adunk, mert nem mondtál le rólunk és nem hagytál a romlásban, hanem az Úr Jézusban lehajoltál, új életet kínáltál nekünk. Szeretnénk ebben az új életben a Te akaratod szerint járni, Neked engedelmeskedni, ehhez kérjük a Te segítségedet, Igéd világosságát, Szentlelked által a vezetésedet. Könyörgünk, hogy a mostani helyzetben is, hadd tudjuk hittel megélni a nehéz és kellemetlen eseményeket, amiket el kell hordoznunk a Te akaratod szerint. Kérünk a betegekért, kórházban levőkért, idősekért, azokért akik egyedül vannak, hogy testi lelki bajaikat Te gyógyítsd, erősítsd őket, hiányaikat pótolt, ahogy arra szükségük van. Kérünk családokért, gyermekekért, fiatalokért, hogy a Te békeséged töltse be az otthonainkat, hadd tudjuk szeretetben elhordozni egymást. Kérünk a gyülekezetekért, az alkalmakért, Urunk munkálkodj és könyörülj rajtunk, hogy minél hamarabb helyreállhasson a rend. Így kérünk maradj velünk, áldd meg vasárnapunkat, légy velünk az előttünk levő feladatainkban is. Ámen..
MI ATYÁNK….
ÁLDÁS: „A békesség Istene tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves Őelőtte.” (Zsid. 13,20)