A németországi GAW segélyszervezet tudósítása, hogyan élte meg gyülekezetünk a veszélyhelyzetet: https://glauben-verbindet.blogspot.com "Read more"-ra kattintva a beszámoló magyar nyelven is olvasható (Google Fordítóval fordítva). |
Üres padok Dunaszerdahelyen, Szlovákiában
Takács Klaudia a GAW ösztöndíja volt Lipcsében 2013/14-ben. Most a szlovákiai református egyház lelkésze, Dunaszerdahelyen, Pozsonytól 50 km-re keletre. Beszámol az elmúlt néhány hónap tapasztalatairól:
"A Dunaszerdahelyi református keresztény közösségben (Dunajská Streda) általában sokat folynak. A város jó helyen található: nagyjából félúton található az osztrák és a magyar határ között, és a magyar lakosok többségével ma fontos központ. Oberungarnban A közösség egy kórházat, két idősotthonot és számos általános és középiskolát foglal magában, amelyeket a városban működtetnek, így az itt élő közösségi élet nagyon változatos.
Március közepétől kezdve azonban minden egy pillanat alatt megváltozott: először a kórháznak és az idős emberek otthonának, majd az iskoláknak és az egyházaknak be kellett zárniuk kapuikat, hogy megállítsák a koronavírus terjedését. Eleinte ez sokkolt minket, mert ezeken a területeken volt az egyházi élet. Aztán a padok üresek maradtak ...
A templomban az élet azonban nem vett szünetet, mert ebben a helyzetben az embereknek még szellemi segítségre van szükségük. Éppen ezért keresettünk lehetőségeket és online szolgáltatásokat, vallási oktatást és gyermekgondozást. Azok a plébániaiak, akik nem rendelkeznek internet-hozzáféréssel, a prédikációkat kinyomtatják a postafiókban; tehát nem maradtak Isten Igéje nélkül.
A telefonon történő lelkipásztori ellátás szintén jó megoldás volt, tehát számos jó beszélgetést folytathattunk. Megerősítették egymás közötti szolidaritást. De nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is tudtunk segíteni másoknak: Néhány nő a közösségből védőmaszkokat varrott, amelyeket a város vezetőségével kiosztottuk a 64 évesnél idősebb lakosoknak.
A diakonia más formákban is működött, pl. B. vásárlás idős és beteg plébániák számára; néhányan nekik is főztek ... Az első két-három hétben úgy érezte, hogy az emberek félnek. De hála Istennek, hogy a Corona-válságban szigorú korlátozásaink eredményt hoztak: a járvány nem okozott sok veszteséget a környéken, és 2020. május 6-án azt az üzenetet kaptunk, hogy újra megünnepelhetjük az egyházi szolgálatokat, de csak bizonyos előírásokkal (például a 65 évesnél fiatalabb és az alatti emberek közötti térbeli elválasztás, ülve két méterre egymástól; mindenkinek maszkot kell viselnie, stb.).
Az első két hétben úgy éreztük, hogy néhányan még mindig óvatosak, és inkább nem jönnek templomba. Minden héten jobb lesz. Még nem tudjuk pontosan, mit hozott nekünk ez a válság, és milyen következményekkel jár majd. De tudjuk, hogy Isten a legjobbat hozhatja ki a nehéz emberi helyzetekből, és így bízunk benne benne, a jövőnkben: "Mert az udvarodban egy nap jobb, mint ezer (Ps 84)."