Virág Szilvia 2020. március 29.
Az Úr Jézus hatalma, az evangélium ereje
Lukács evangéliuma 20, 1-8
Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot,
odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk,
milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?” Ő pedig így válaszolt nekik:
„Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem: Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e
vagy emberektől?” Ők pedig így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja
mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez
minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.” Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják,
honnan való. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal
cselekszem ezeket.”
IMÁDSÁG: Kegyelmes Atyánk, hálásan köszönjük, hogy életünk a Te kezedben van, hogy Te
naponként gondot viselsz ránk, és nem feledkezel meg rólunk. Számon tartod életünket, minden
körülményünket, de ismered szívünk terheit és mindazokat a gondolatokat, amik nyomasztanak minket.
Köszönjük Urunk, hogy a bizonytalanságban is Te biztos pont vagy, Kőszikla, amely soha meg nem inog.
Hálásak vagyunk, mert Benned találhatunk oltalmat, és olyan békességet, amit ez a világ nem tud
biztosítani a számunkra. Hisszük, hogy Úr vagy az események fölött, a betegség, sőt az egész világ felett.
Ezért szeretnénk most is Rád bízni magunkat, szeretteinket és ennek az egész világnak a helyzetét.
Bocsásd meg, hogy nekünk sem könnyű helytállni ebben a helyzetben és nem mindig tudtunk példaként
viselkedni. Helyet adtunk a kétségbeesésnek, az aggodalomnak, és megfeledkeztünk arról, hogy Te a
békesség Fejedelme vagy. Bocsásd meg, hogy ingerlékenyek, türelmetlenek vagyunk egymás felé, hogy
nehezen tudjuk hordozni egymás hibáit, gyengeségeit. Adj nekünk szelíd lelkületet, hogy a Te szereteted
és megbocsátásod ereje minket is formáljon.
Kérünk, hogy Lelked által munkálkodj bennünk, adj nekünk halló és értő szívet, hogy az Igédnek ne
csupán hallgatói legyünk, hanem legfőképpen cselekvői. Az Úr Jézusért kérünk, hogy hallgass meg
minket! Ámen.
Alapige: „Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az
evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és megkérdezték tőle: „Mondd
meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?” (Lk. 20, 1-2)
Lukács evangéliuma a nagyhét eseményeinek leírásához ért. Az Úr Jézus már bevonult Jeruzsálembe és
itt tölti a kereszthalála előtti napokat. Az útja elsősorban a templomba vezetett, ahol megtisztította a
pogányok udvarát a sok árustól, kereskedőtől, pénzváltóktól. De úgy tűnik, hogy nem csupán ezen a
napon járt Ő a templomban, hanem több időt is ott töltött és tanította az embereket. Azt olvastuk a mai
részben, hogy „Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet.” Miért fontos ez?
Az Úr Jézus a halálára készül, pár nap választja el attól, hogy a kereszten odaadja értünk az életét. Ezért
fontos azt meglátni, hogy mivel tölti az időt, mire használja ki azt az időt, ami még addig hátra van. Nem
elvonul, nem magába fordul, nem is csupán a szűk tanítványi körben tölti, hanem még mindig az emberek
között. Megy a templomba, tanít, ott van a nép között, hogy még hirdesse az evangéliumot, hogy
még elérhető legyen, még mindig megközelíthető, még mindig másokra figyel. Az Úr Jézus egész
földi élete a másokért való élet, szolgálat volt, nem volt benne önzés. Nem a maga kényelmét kereste,
hanem azt, hogy mikor, kinek, hol van Rá szüksége. Az Úr Jézus másokért él, nem Önmagáért. Mindig
nyitott volt az emberek felé, igyekezett olyan helyekre menni, ahol sokan voltak, ahol több lehetőség
adódott. Most is ezt éli meg. Erre használja ki az időt. Nem mindegy, hogy a kapott, a felszabadult időt
mire használjuk fel. Az idővel is bölcsen kell élni, mert az idővel is el kell számolnunk az Úr előtt. A
most kapott időt is értelmezhetjük úgy, hogy talán éppen arra kaptuk, hogy több időt tudjunk szánni az
Úrra, több idő juthat arra, hogy Vele beszélgessünk, hogy az Igét kézbe vegyük, és azt olvassuk, hogy az
internet, televízió vagy rádió segítségével igei alkalmakat hallgassunk. De kihasználjuk-e ezt az időt
arra, hogy még jobban figyeljünk az Úrra? Vagy ez a felszabadult idő is csak elszáll a semmibe,
kifolyik a kezeink közül? Jutott-e a felszabadult időnkből több Istenre?
A másik lehetősége ennek a mostani időnek, hogy bizony többet lehetünk együtt a családtagjainkkal,
azokkal, akikre a rendes körülmények között talán kevés idő jut, mert a gyerekek óvodában, iskolában
töltik a napjuk nagy részét, és a felnőtteket is lefoglalja a munkájuk. A „Maradj otthon!” felszólításban
átértékelődött-e az idő, jut-e minőségi idő a családdal, beszélgetéssel, játékkal, egymásra
figyeléssel? Többet kap-e belőlem most a családom, vagy azok, akik között vagyok, mint máskor? És ez a
több valóban áldássá válik-e? Az Úr Jézus példa ebben, mert kihasználta azt az időt, amit még az
emberekkel tölthetett a halála előtt. Arra törekedett, hogy az emberek Rajta keresztül megismerjék az
Atyát, hogy közelebb kerüljenek Hozzá. Az Úr Jézus nem azért volt az emberek között, hogy
hétköznapi, jelentéktelen dolgokról beszélgessen velük, mint az időjárás vagy, ma a tévéműsor,
nemcsak azért, hogy jobban teljen az idő, hanem Ő az evangéliumot hirdette. „…tanította a népet, és
hirdette az evangéliumot…” Igyekezett a jó hírt tovább adni, úgy is mondhatnánk, hogy az Úr Jézus ez
alatt az idő alatt evangelizált. A nagyhét idejét arra használta, hogy evangelizációt tartott a templomban.
Bizonyára több gyülekezetben is készültek arra, hogy a Húsvét előtti böjti időszakban intenzívebben
csendesedjenek el az Ige körül. Sajnos több evangelizációs alkalmat is le kellett mondani. De az
evangélium ma is élő és ható. Az Isten Igéje nincs bilincsbe verve. (2Tim. 2, 9) Az evangélium nem a
körülményektől függ. ISTEN IGÉJE A KÖRÜLMÉNYEK ELLENÉRE IS DOLGOZIK. Az örömhír ma
is szól és elérhető. Minket is meg akar szólítani Urunk ebben az időszakban, most is keres, és az
evangélium üzenetét szeretné a szívünkre helyezni. Az evangélium kézbe vehető és olvasható,
hallható, kereshető, elérhető. Talán pont a most kialakult helyzet miatt még inkább, még több területen
találkozhatunk Isten Igéjével, hogy Ő keres bennünket, van üzenete hozzánk, meg akar szólítani. De
vajon nekünk eszünkbe jutott-e Őt keresni? Valamint a sok, naponként ránk zúduló újabb és újabb
információ áradatban meghallottuk-e az Ő hangját, volt-e fülünk arra, hogy az Ő szavára figyeljünk?
AZ ÚR JÉZUS MA IS EVANGÉLIUMOT, ÖRÖMHÍRT HIRDET. Az utóbbi napok eseményeiben
egyre inkább a rossz híreket hallottuk: veszély, betegség, halálozási arány, karantén, rendeletek, tiltás, a
gazdaság válsága. Tele van az összes hírcsatorna, bárhova kapcsolunk, bármit olvasunk, az, minden a
vírus körüli kialakult nehéz helyzetről szól. Ezek a hírek egyre jobban leterhelik a szívünket,
gondolatainkat, aggodalommal töltenek el - sokszor nem is magunk, hanem mások, szeretteink miatt
félünk, az ő egészségüket féltjük. A sok rossz hír nem csupán félelmet kelt, hanem az idegrendszerünket
is leterheli. Alig telt el pár hét és mégis mintha semmi más beszélgetési téma nem lenne, csupán az, ami a
vírussal kapcsolatos. Természetes, hogy most ez foglalkoztat bennünket is, hiszen mindenkit érint, és ez
vesz körül bennünket. Viszont jó volna meglátnunk, meghallanunk, hogy van JÓ HÍR a sok rossz mellett.
Ma is van egy örök, minden körülmények között igaz és valóságos JÓ HÍR. Az evangélium üzenete ma is
érvényes: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3, 16) Ha nem is szó szerint ebben a formában hirdette azt az Úr
Jézus ott a templomban, de tartalmilag erről szólt ott és akkor is, az evangélium üzenete. Az Atya
kegyelme, szeretete ma is érvényes. Nem vonta azt vissza, nem változott meg. Érvényes a bűneink
ellenére, a betegség között, a megváltozott életkörülményekben, vagy nehéz gazdasági helyzetben. Ma is
az Ő szeretetét kínálja nekünk az Úr Jézus által. Az Édesatyánk szeretete ott mutatkozott meg értünk
a golgotai kereszten. Az áldozat, amit az Úr Jézus meghozott értünk ma is azt hirdeti, hogy annyira
fontosak, értékesek vagyunk az Ő számára, hogy kész volt még az életét is odaadni értünk.
Ez a hír nem megterhel, hanem felszabadít, örömet és békességet ad. A jó hírnek olyan ereje van,
amely ki tudja űzni a rosszat, el tudja venni a félelemnek az erejét, mert nem lesz már akkora
hatása, nem lesz helye, kiszorítja a szívünkből, a gondolatainkból. De ahhoz, hogy ki tudja szorítani,
ahhoz először be kell engednünk ezt a jó hírt a szívünkbe, helyet kell neki adni. Akkor tudja bennünk is
kifejteni a hatását, az erejét, ha helyet adunk neki az életünkben. A farizeusok, a főpapok, és az írástudók
többsége ezt nem értette. Tapasztalták az Úr Jézus hatalmát, érzékelték az erejét, de nem engedték közel,
nem engedték be az életükbe, nem akartak általa élni. Ebben a részben éppen az Úr Jézus hatalmáról
érdeklődnek. Ki hatalmazta Őt fel, kitől kapta hatalmát? Itt arra reagáltak, hogy honnan vette a
bátorságot, a jogot, a felhatalmazást arra, hogy a templomot megtisztítsa, valamint ezzel talán arra is
utaltak, hogy a gyógyítások, a csodák miképpen történtek Általa? Pedig az Úr Jézus hatalma
nyilvánvaló. Minden megváltozott, megszabadult élet arról tanúskodik, hogy az Úr Jézus Isten
Szentlelke által munkálkodik. Az Úr Jézus azért nem válaszolt az írástudók kérdésére, mert ők nem
akarták elfogadni a választ. Az Úr Jézusnak nem kell magyarázkodni, bizonygatni, hogy az Atya küldte,
hiszen mindez látható volt. Csak akik nem akartak az Ő hatalma alá kerülni, azok nem akarták látni a
valóságot. A samáriai asszonynak, a kapernaumi századosnak, a vak Bartimeusnak, vagy Zákeusnak elég
volt az, amit hallottak, láttak, tapasztaltak az Úr Jézus jelenlétéből. Nekik elég volt. Nekünk is elég?
Az Úr Jézus hatalma, az evangélium erejében mutatkozik meg. Ma is az evangéliumnak van
megújító, átformáló hatása az ember életére. Az evangélium új emberré tesz. Semmi nem tud olyan
maradandó, tartós minőségi változást hozni a bűnös ember szívében, mint az Úr Jézus Szava,
amelyben erő és hatalom van. Általa gyógyul a szenvedélybeteg, a depressziós, felszabadul a lelki
megkötözött. Tőle lehet újjá egy megromlott házasság, újjá lehetnek megromlott családi kapcsolatok.
Neki van hatalma a betegségek felett, és még a testünket is meg tudja erősíteni, egészségünket vissza
tudja adni. Az evangélium minden életterületére kihat annak az embernek, aki beengedte a szívébe. Az
evangélium megragadása által kaphatunk bűnbocsánatot, új életet, örök életet. A nehéz körülmények
között is az evangélium üzenete szól hozzánk, hogy erőt, megújulást, vigasztalást nyújtson, és ismét
bizonyosságot adjon számunkra az Atya szeretetéről. Ezért használja ki még az időt arra az Úr Jézus,
hogy a halála előtti napokban is még az evangéliumot hirdesse.
Nekünk is az evangéliumot, az örömhírt kellene továbbadni. Ma is nagy szükség van rá, főleg a most
elhangzó sok rossz hír között. Mint az Úr Jézus gyermekei tudatosan is odafigyelhetünk, hogy mit adunk
tovább, milyen híreket, információkat juttatunk el a környezetünkhöz. Mi is az elhalálozási statisztikákat
figyeljük, és nyomasztó képsorokat posztolunk, vagy helyette készek vagyunk az ÖRÖMHÍRT
megosztani másokkal? Ha minden nap, minden hitben lévő a közösségi hálón megosztaná Isten szavát,
akkor talán sokkal intenzívebben mások is a jó hírrel találkoznának. Igazából azzal a felelősséggel bízta
meg az Úr az Övéit, hogy vigyék és adják tovább az örömhírt minden nép számára, ez érvényes a mostani
körülményekre nézve is. Éppen ezért, tegyük ezt azzal a reménységgel és hittel, hogy a mi mennyei
Édesatyánk most is munkálkodik Igéje, Szentlelke által! Ámen!
IMÁDSÁG: Magasztalunk Téged mennyei Édesatyánk, ég és föld Ura, hogy nem hagysz minket
kétségek között és félelmekben, hanem gyenge hitünket erősíted, bátorítod. Szavad ma is felüdít, Lényed
megvidámít minket. Köszönjük, hogy felemelhettük tekintetünket és már nem a körülmények fogságában,
hanem a Tőled kapott szabadságban élhetjük meg a napi eseményeket. Megvalljuk, hogy mi is olyan
könnyedén el tudunk csüggedni, hajlamosak vagyunk a rossz hírekre figyelni, és bizony közben
megfeledkeztünk a legnagyobb jó hírről, a Te kegyelmed és szereteted nagyságáról. Imádkozunk Urunk,
a betegekért, a kórházban levőkért, testükben gyengékért és a szenvedőkért, hogy vedd körbe őket a Te
erős karoddal. Légy ott Urunk a terhet hordozókkal, küszködőkkel. Viselj gondot a családokra,
gyermekekre, őrizd az időseket! Kérünk a világban most zajló eseményekért, kegyelmedből használd azt
a javunkra, hogy általa is Hozzád jussunk közelebb. Könyörgünk azokért, akik most az erejükön felül
dolgoznak, hogy állj melléjük és újítsd meg őket Szentlelked által. Hozzád kiáltunk Atyánk, mindazokért,
akik még nem ismernek Téged, hogy az evangélium ereje őket is elérje. Ehhez használj minket is, mint
eszközeidet. Imádkozunk a gyülekezetekért, egyházunkért, vezess minket, adj világosságot, hogy
megtaláljuk a szolgálat útját. Az Úr Jézusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen.
MI ATYÁNK…
ÁLDÁS: „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és
gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ámen. (Filippi 4, 7)
Az Úr Jézus hatalma, az evangélium ereje
Lukács evangéliuma 20, 1-8
Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot,
odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk,
milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?” Ő pedig így válaszolt nekik:
„Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem: Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e
vagy emberektől?” Ők pedig így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja
mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez
minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.” Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják,
honnan való. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal
cselekszem ezeket.”
IMÁDSÁG: Kegyelmes Atyánk, hálásan köszönjük, hogy életünk a Te kezedben van, hogy Te
naponként gondot viselsz ránk, és nem feledkezel meg rólunk. Számon tartod életünket, minden
körülményünket, de ismered szívünk terheit és mindazokat a gondolatokat, amik nyomasztanak minket.
Köszönjük Urunk, hogy a bizonytalanságban is Te biztos pont vagy, Kőszikla, amely soha meg nem inog.
Hálásak vagyunk, mert Benned találhatunk oltalmat, és olyan békességet, amit ez a világ nem tud
biztosítani a számunkra. Hisszük, hogy Úr vagy az események fölött, a betegség, sőt az egész világ felett.
Ezért szeretnénk most is Rád bízni magunkat, szeretteinket és ennek az egész világnak a helyzetét.
Bocsásd meg, hogy nekünk sem könnyű helytállni ebben a helyzetben és nem mindig tudtunk példaként
viselkedni. Helyet adtunk a kétségbeesésnek, az aggodalomnak, és megfeledkeztünk arról, hogy Te a
békesség Fejedelme vagy. Bocsásd meg, hogy ingerlékenyek, türelmetlenek vagyunk egymás felé, hogy
nehezen tudjuk hordozni egymás hibáit, gyengeségeit. Adj nekünk szelíd lelkületet, hogy a Te szereteted
és megbocsátásod ereje minket is formáljon.
Kérünk, hogy Lelked által munkálkodj bennünk, adj nekünk halló és értő szívet, hogy az Igédnek ne
csupán hallgatói legyünk, hanem legfőképpen cselekvői. Az Úr Jézusért kérünk, hogy hallgass meg
minket! Ámen.
Alapige: „Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az
evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és megkérdezték tőle: „Mondd
meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?” (Lk. 20, 1-2)
Lukács evangéliuma a nagyhét eseményeinek leírásához ért. Az Úr Jézus már bevonult Jeruzsálembe és
itt tölti a kereszthalála előtti napokat. Az útja elsősorban a templomba vezetett, ahol megtisztította a
pogányok udvarát a sok árustól, kereskedőtől, pénzváltóktól. De úgy tűnik, hogy nem csupán ezen a
napon járt Ő a templomban, hanem több időt is ott töltött és tanította az embereket. Azt olvastuk a mai
részben, hogy „Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet.” Miért fontos ez?
Az Úr Jézus a halálára készül, pár nap választja el attól, hogy a kereszten odaadja értünk az életét. Ezért
fontos azt meglátni, hogy mivel tölti az időt, mire használja ki azt az időt, ami még addig hátra van. Nem
elvonul, nem magába fordul, nem is csupán a szűk tanítványi körben tölti, hanem még mindig az emberek
között. Megy a templomba, tanít, ott van a nép között, hogy még hirdesse az evangéliumot, hogy
még elérhető legyen, még mindig megközelíthető, még mindig másokra figyel. Az Úr Jézus egész
földi élete a másokért való élet, szolgálat volt, nem volt benne önzés. Nem a maga kényelmét kereste,
hanem azt, hogy mikor, kinek, hol van Rá szüksége. Az Úr Jézus másokért él, nem Önmagáért. Mindig
nyitott volt az emberek felé, igyekezett olyan helyekre menni, ahol sokan voltak, ahol több lehetőség
adódott. Most is ezt éli meg. Erre használja ki az időt. Nem mindegy, hogy a kapott, a felszabadult időt
mire használjuk fel. Az idővel is bölcsen kell élni, mert az idővel is el kell számolnunk az Úr előtt. A
most kapott időt is értelmezhetjük úgy, hogy talán éppen arra kaptuk, hogy több időt tudjunk szánni az
Úrra, több idő juthat arra, hogy Vele beszélgessünk, hogy az Igét kézbe vegyük, és azt olvassuk, hogy az
internet, televízió vagy rádió segítségével igei alkalmakat hallgassunk. De kihasználjuk-e ezt az időt
arra, hogy még jobban figyeljünk az Úrra? Vagy ez a felszabadult idő is csak elszáll a semmibe,
kifolyik a kezeink közül? Jutott-e a felszabadult időnkből több Istenre?
A másik lehetősége ennek a mostani időnek, hogy bizony többet lehetünk együtt a családtagjainkkal,
azokkal, akikre a rendes körülmények között talán kevés idő jut, mert a gyerekek óvodában, iskolában
töltik a napjuk nagy részét, és a felnőtteket is lefoglalja a munkájuk. A „Maradj otthon!” felszólításban
átértékelődött-e az idő, jut-e minőségi idő a családdal, beszélgetéssel, játékkal, egymásra
figyeléssel? Többet kap-e belőlem most a családom, vagy azok, akik között vagyok, mint máskor? És ez a
több valóban áldássá válik-e? Az Úr Jézus példa ebben, mert kihasználta azt az időt, amit még az
emberekkel tölthetett a halála előtt. Arra törekedett, hogy az emberek Rajta keresztül megismerjék az
Atyát, hogy közelebb kerüljenek Hozzá. Az Úr Jézus nem azért volt az emberek között, hogy
hétköznapi, jelentéktelen dolgokról beszélgessen velük, mint az időjárás vagy, ma a tévéműsor,
nemcsak azért, hogy jobban teljen az idő, hanem Ő az evangéliumot hirdette. „…tanította a népet, és
hirdette az evangéliumot…” Igyekezett a jó hírt tovább adni, úgy is mondhatnánk, hogy az Úr Jézus ez
alatt az idő alatt evangelizált. A nagyhét idejét arra használta, hogy evangelizációt tartott a templomban.
Bizonyára több gyülekezetben is készültek arra, hogy a Húsvét előtti böjti időszakban intenzívebben
csendesedjenek el az Ige körül. Sajnos több evangelizációs alkalmat is le kellett mondani. De az
evangélium ma is élő és ható. Az Isten Igéje nincs bilincsbe verve. (2Tim. 2, 9) Az evangélium nem a
körülményektől függ. ISTEN IGÉJE A KÖRÜLMÉNYEK ELLENÉRE IS DOLGOZIK. Az örömhír ma
is szól és elérhető. Minket is meg akar szólítani Urunk ebben az időszakban, most is keres, és az
evangélium üzenetét szeretné a szívünkre helyezni. Az evangélium kézbe vehető és olvasható,
hallható, kereshető, elérhető. Talán pont a most kialakult helyzet miatt még inkább, még több területen
találkozhatunk Isten Igéjével, hogy Ő keres bennünket, van üzenete hozzánk, meg akar szólítani. De
vajon nekünk eszünkbe jutott-e Őt keresni? Valamint a sok, naponként ránk zúduló újabb és újabb
információ áradatban meghallottuk-e az Ő hangját, volt-e fülünk arra, hogy az Ő szavára figyeljünk?
AZ ÚR JÉZUS MA IS EVANGÉLIUMOT, ÖRÖMHÍRT HIRDET. Az utóbbi napok eseményeiben
egyre inkább a rossz híreket hallottuk: veszély, betegség, halálozási arány, karantén, rendeletek, tiltás, a
gazdaság válsága. Tele van az összes hírcsatorna, bárhova kapcsolunk, bármit olvasunk, az, minden a
vírus körüli kialakult nehéz helyzetről szól. Ezek a hírek egyre jobban leterhelik a szívünket,
gondolatainkat, aggodalommal töltenek el - sokszor nem is magunk, hanem mások, szeretteink miatt
félünk, az ő egészségüket féltjük. A sok rossz hír nem csupán félelmet kelt, hanem az idegrendszerünket
is leterheli. Alig telt el pár hét és mégis mintha semmi más beszélgetési téma nem lenne, csupán az, ami a
vírussal kapcsolatos. Természetes, hogy most ez foglalkoztat bennünket is, hiszen mindenkit érint, és ez
vesz körül bennünket. Viszont jó volna meglátnunk, meghallanunk, hogy van JÓ HÍR a sok rossz mellett.
Ma is van egy örök, minden körülmények között igaz és valóságos JÓ HÍR. Az evangélium üzenete ma is
érvényes: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3, 16) Ha nem is szó szerint ebben a formában hirdette azt az Úr
Jézus ott a templomban, de tartalmilag erről szólt ott és akkor is, az evangélium üzenete. Az Atya
kegyelme, szeretete ma is érvényes. Nem vonta azt vissza, nem változott meg. Érvényes a bűneink
ellenére, a betegség között, a megváltozott életkörülményekben, vagy nehéz gazdasági helyzetben. Ma is
az Ő szeretetét kínálja nekünk az Úr Jézus által. Az Édesatyánk szeretete ott mutatkozott meg értünk
a golgotai kereszten. Az áldozat, amit az Úr Jézus meghozott értünk ma is azt hirdeti, hogy annyira
fontosak, értékesek vagyunk az Ő számára, hogy kész volt még az életét is odaadni értünk.
Ez a hír nem megterhel, hanem felszabadít, örömet és békességet ad. A jó hírnek olyan ereje van,
amely ki tudja űzni a rosszat, el tudja venni a félelemnek az erejét, mert nem lesz már akkora
hatása, nem lesz helye, kiszorítja a szívünkből, a gondolatainkból. De ahhoz, hogy ki tudja szorítani,
ahhoz először be kell engednünk ezt a jó hírt a szívünkbe, helyet kell neki adni. Akkor tudja bennünk is
kifejteni a hatását, az erejét, ha helyet adunk neki az életünkben. A farizeusok, a főpapok, és az írástudók
többsége ezt nem értette. Tapasztalták az Úr Jézus hatalmát, érzékelték az erejét, de nem engedték közel,
nem engedték be az életükbe, nem akartak általa élni. Ebben a részben éppen az Úr Jézus hatalmáról
érdeklődnek. Ki hatalmazta Őt fel, kitől kapta hatalmát? Itt arra reagáltak, hogy honnan vette a
bátorságot, a jogot, a felhatalmazást arra, hogy a templomot megtisztítsa, valamint ezzel talán arra is
utaltak, hogy a gyógyítások, a csodák miképpen történtek Általa? Pedig az Úr Jézus hatalma
nyilvánvaló. Minden megváltozott, megszabadult élet arról tanúskodik, hogy az Úr Jézus Isten
Szentlelke által munkálkodik. Az Úr Jézus azért nem válaszolt az írástudók kérdésére, mert ők nem
akarták elfogadni a választ. Az Úr Jézusnak nem kell magyarázkodni, bizonygatni, hogy az Atya küldte,
hiszen mindez látható volt. Csak akik nem akartak az Ő hatalma alá kerülni, azok nem akarták látni a
valóságot. A samáriai asszonynak, a kapernaumi századosnak, a vak Bartimeusnak, vagy Zákeusnak elég
volt az, amit hallottak, láttak, tapasztaltak az Úr Jézus jelenlétéből. Nekik elég volt. Nekünk is elég?
Az Úr Jézus hatalma, az evangélium erejében mutatkozik meg. Ma is az evangéliumnak van
megújító, átformáló hatása az ember életére. Az evangélium új emberré tesz. Semmi nem tud olyan
maradandó, tartós minőségi változást hozni a bűnös ember szívében, mint az Úr Jézus Szava,
amelyben erő és hatalom van. Általa gyógyul a szenvedélybeteg, a depressziós, felszabadul a lelki
megkötözött. Tőle lehet újjá egy megromlott házasság, újjá lehetnek megromlott családi kapcsolatok.
Neki van hatalma a betegségek felett, és még a testünket is meg tudja erősíteni, egészségünket vissza
tudja adni. Az evangélium minden életterületére kihat annak az embernek, aki beengedte a szívébe. Az
evangélium megragadása által kaphatunk bűnbocsánatot, új életet, örök életet. A nehéz körülmények
között is az evangélium üzenete szól hozzánk, hogy erőt, megújulást, vigasztalást nyújtson, és ismét
bizonyosságot adjon számunkra az Atya szeretetéről. Ezért használja ki még az időt arra az Úr Jézus,
hogy a halála előtti napokban is még az evangéliumot hirdesse.
Nekünk is az evangéliumot, az örömhírt kellene továbbadni. Ma is nagy szükség van rá, főleg a most
elhangzó sok rossz hír között. Mint az Úr Jézus gyermekei tudatosan is odafigyelhetünk, hogy mit adunk
tovább, milyen híreket, információkat juttatunk el a környezetünkhöz. Mi is az elhalálozási statisztikákat
figyeljük, és nyomasztó képsorokat posztolunk, vagy helyette készek vagyunk az ÖRÖMHÍRT
megosztani másokkal? Ha minden nap, minden hitben lévő a közösségi hálón megosztaná Isten szavát,
akkor talán sokkal intenzívebben mások is a jó hírrel találkoznának. Igazából azzal a felelősséggel bízta
meg az Úr az Övéit, hogy vigyék és adják tovább az örömhírt minden nép számára, ez érvényes a mostani
körülményekre nézve is. Éppen ezért, tegyük ezt azzal a reménységgel és hittel, hogy a mi mennyei
Édesatyánk most is munkálkodik Igéje, Szentlelke által! Ámen!
IMÁDSÁG: Magasztalunk Téged mennyei Édesatyánk, ég és föld Ura, hogy nem hagysz minket
kétségek között és félelmekben, hanem gyenge hitünket erősíted, bátorítod. Szavad ma is felüdít, Lényed
megvidámít minket. Köszönjük, hogy felemelhettük tekintetünket és már nem a körülmények fogságában,
hanem a Tőled kapott szabadságban élhetjük meg a napi eseményeket. Megvalljuk, hogy mi is olyan
könnyedén el tudunk csüggedni, hajlamosak vagyunk a rossz hírekre figyelni, és bizony közben
megfeledkeztünk a legnagyobb jó hírről, a Te kegyelmed és szereteted nagyságáról. Imádkozunk Urunk,
a betegekért, a kórházban levőkért, testükben gyengékért és a szenvedőkért, hogy vedd körbe őket a Te
erős karoddal. Légy ott Urunk a terhet hordozókkal, küszködőkkel. Viselj gondot a családokra,
gyermekekre, őrizd az időseket! Kérünk a világban most zajló eseményekért, kegyelmedből használd azt
a javunkra, hogy általa is Hozzád jussunk közelebb. Könyörgünk azokért, akik most az erejükön felül
dolgoznak, hogy állj melléjük és újítsd meg őket Szentlelked által. Hozzád kiáltunk Atyánk, mindazokért,
akik még nem ismernek Téged, hogy az evangélium ereje őket is elérje. Ehhez használj minket is, mint
eszközeidet. Imádkozunk a gyülekezetekért, egyházunkért, vezess minket, adj világosságot, hogy
megtaláljuk a szolgálat útját. Az Úr Jézusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen.
MI ATYÁNK…
ÁLDÁS: „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és
gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ámen. (Filippi 4, 7)