Prédikáció (Takács Klaudia, 2020. április 5.)
A virágvasárnapi ellentétpárok
Köszöntés: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, a te királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, teherhordó állat csikóján. Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21,5. és 9b)
Előfohász: A mi segítségünk, virágvasárnapi ünnepi istentiszteletünk, Igére való odafigyelésünk megáldása és megszentelése jöjjön az Úrtól, a mi Istenünktől, aki úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ámen.
Lectio: Márk 11,1-11.
„Ahogy közeledtek Jeruzsálemhez, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél elküldött kettőt a tanítványai közül, és azt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és mihelyt megérkeztek oda, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült soha. Oldjátok el és hozzátok ide! Ha valaki azt kérdezné: „Miért teszitek ezt?”, mondjátok: „Az Úrnak van szüksége rá, és hamarosan visszaküldi.” Elmentek azért, és megtalálták a szamárcsikót kinn az utcán, az ajtófélfához kötve, és eloldották. Az ott állók közül pedig némelyek megkérdezték: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők pedig úgy válaszoltak, ahogy Jézus mondta. Ekkor hagyták őket elmenni. És odavezették a szamárcsikót Jézushoz, majd ráterítették felsőruháikat, ő pedig felült rá.
Sokan felsőruháikat, mások pedig a mezőn vágott lombos ágakat terítették az útra.
Az előtte menők és az őt követők így kiáltoztak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében!
Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!
Így vonult be Jézus a jeruzsálemi templomba, majd miután mindent megtekintett – mivelhogy az idő már későre járt –, kiment Betániába a tizenkettővel.”
Előimádság: Gyertek Kedves Testvéreim, alázkodjunk Istenünk elé, imádkozzunk!
Minden Kegyelemnek Istene, Drága Urunk! Áldunk és magasztalunk azért, hogy az elmúlt napokban is érezhettük és e virágvasárnap ünnepén is azzal a reménységgel hajolunk oda Igédhez, hogy újra átélhessük, hogy minden gyarlóságunk és emberi próbálkozásunk ellenére is Te vagy az, aki közeledsz felénk. Úr Jézus, Te vagy aki jössz, királyként hatalommal, mert Tiéd minden hatalom mennyen és földön. Áldunk azért, ha e hatalomnak sugarait, ennek a hatalomnak gondoskodó melegét megérezhettük az elmúlt napokban is. Te tudod, milyen nagy szükségünk van most erre, hiszen olyan szürke most körülöttünk a világ, olyan megkötözöttek a mi lépéseink, annyi veszély leselkedik most ránk – testi-lelki értelemben egyaránt –, de olyan jó nekünk mindezekből Hozzád menekülni és mindezeket előtted letenni, hiszen mi hisszük és valljuk, hogy Te Úr vagy ezek felett is és Neked hatalmad van ezek felett is. Így köszönjük meg, ha megtaláltál bennünket e nehéz időszakban már félelmeink között. Köszönjük, hogy bátorítottál. Áldunk azért, ha megóvtál bennünket és szeretteinket a betegségektől, vagy ha éppen ebben találtál meg bennünket. Magasztalunk azért, ha az emberi kötelező elválasztottságban sem kellett magányosságot éreznünk, hanem Te ott voltál velünk és köszönjük, ha a csüggedéseinkben, szomorú perceinkben is megtaláltál bennünket vigasztaló kegyelmeddel. Áldunk Urunk, hogy mindig egyszerűen jössz és nekünk nincs más dolgunk, mint megnyitni a szívünket és elfogalni a Te jelenlétedet. Kérünk, hát, közeledj most is az életünkhöz, felénk és add, hogy a Te Igéd lelki táplálék legyen számunkra. Kérünk, add, hogy mindannyian személyesen átélhessük, hogy mit is jelent a Te királyságod a mi életünkben, ezzel pedig hadd erősödjék a Szentlélek ereje által a hit-remény-szeretet hármasának minden egyes tagja szívünkben, életünkben. Ámen.
Textus: Lukács 19,41-42.
„Ahogy közelebb ért – Jézus –, és látta a várost, megsiratta, és ezt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől!”
Virágvasárnapot Ünneplő Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim!
Ez a külsőségeiben, és talán még szép magyar nyelvünkben nevében is, oly vidámnak tűnő ünnep a bibliai leírás szerint – és ha valódi, igaz hittel éljük meg, akkor így is érezhetjük – mégis annyi szigorúan vett ELLENTÉTPÁRT rejt magában. Gondoljunk csak a dicsőséges királyvárás és a szamáron érkezés kettősére, az út pálmaágakkal való kibélelése és a vér vagy szenvedés útjának megjárása, a felsőruhák leterítése és a vakon maradás, valamint az ünneplő sokaság ezzel szemben pedig a könnyek kettőseinek ellentéteire. Nézzük hát meg, miért is éppen ezeket párosítottam össze, mit üzennek ezek mélységeikben és hogyan lehetnek mindezek számunkra olyan üzenetté, mely a virágzás pompájába öltözteti szívünket, hitünket és így vezet el bennünket megváltó Urunk közelébe, hogy belőlünk is őszintén törjön fel: „Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21,9b)
Kedves Testvéreim, mielőtt elkezdenénk ezen ellentétpárok boncolgatását, azt meg kell látnunk, hogy ezekben a történésekben is – ahogy a betlehemi istállós születésnél is – minden egyes apró részletében előre pontosan megjövendölt és eltervezett események teljesednek be, így váltva valóra ott és akkor a pálmaágakkal, a fákról lemetszett gallyakkal és felsőruhákkal kirakott veszélyes úton Jézus szamárháton ujjongó sokaság közt érkezésével a próféciákat (Ézs 62,11; Zak 9,9-10), valamint a zsoltáros szavait (Zsolt 118,26). Isten tökéletes tervének része tehát minden mozzanat, mely a mi üdvösségünk útjának elkészítését szolgálja.
Azt jó, ha tudjuk, hogy Jézus idejében ez a vidék római fennhatóság alá tartozott és a császár bizony uralkodni akart minden felett. A zsidók pedig ezt nehezen viselték… Várták, hogy egy földi királyban állítja majd Isten az uralmát. Az ószövetségi iratokból ismerték jól Dávid és Salamon országának gazdagságát, jólétét, dicsőségét és ezt óhajtották vissza. Kell nekik újra a zsidók országának aranykora, a földi jólét, pompa és kényelem és mindennek elhozását csupán az emberi képzelet korlátai közt tudták elképzelni. A szinoptikus evangélisták leírásai szerint e bevonulása előtt Jézus vakokat gyógyított meg, fizikai és lelki értelemben (Lukácsnál Zákeus) vett vakoknak adja vissza látásukat, ez sem számít kicsi csodának, de János apostol még ettől is tovább megy és Lázár feltámasztásáról számol be a jeruzsálemi bevonulás előtt. Még a halál sem szabhat neki gátat és akadályozhatja őt! Ezek után sokan látni akarták őt, aki minderre képes. Hogyne láttak volna ezekben a csodákban jeleket és azonosították volna Jézust a várt földi jólétet – is – hozó Messiással! Kedves Testvéreim, valljuk be őszintén, mi hányszor csatlakoztunk már a földi megoldásokat váró virágvasárnapi tömeghez? Vagy most, a járvány sújtásában, félelmeink közt nem éppen ott állunk? Mikor csak a vész elmúlását várjuk, és mögé nem gondolunk, hogy mi lehet ezzel a célja Istennek, akkor mi nem ugyanolyanok vagyunk, mint majdnem 2000 éve az a hozsannát kiabáló tömeg?
Ám Jézus nem lóháton ülve, a királyok háborús időkre jellemző „közlekedési eszközén” érkezik be Jeruzsálembe, hanem csendesen felül egy szamár hátára, amely az alázatosságnak, a kiszolgáltatottságnak, a szegénységnek a jele. Ugyanúgy benne volt ebben, hogy a szamár a prófétát jelképező állat volt az Ószövetségben, valamint minden földműves ember teherhordozója volt abban az időben – ezzel is közösséget vállal Ő, a nem harci szándékokkal érkező Messiás, a társadalom minden rétegével. Így érkezik tehát a békesség Fejedelme az őt éljenző sokaságba.
Következő ellentétpárként az út pálmaágakkal való kirakását és a vér, vagy veszély útjának megjárását említettük. Az itt ujjongó nép tehát győzni szeretne az őket leigázó nép fölött. Ezt jelképezik a pálmaágak, amik a 160 évvel Jézus előtti makkabeus felkelésnek is a jelei. Akkor is átélte a választott nép, hogy megy ez nekik, működik ez a forradalom, hiszen sikerült megállítaniuk a hellenizációt, a görögösítést – az idegen népnek a nyelvét és a hatalmát. Akkor most nem lehetne ugyanezt megcsinálni a rómaiakkal? Itt van ez a Jézus, majd megoldja! Ezt fejezik ki tehát a János evangéliumában itt megjelenő és elé kiterített pálmaágak. Ennek a dicsőségnek és győzelemnek elhozását. Ezzel szemben ha megnézzük, Jézus azon az úton halad Jerikóból Jeruzsálembe – ha a mai olvasmányunk előzményeit megnézzük, Jerikóban gyógyítja meg a vak Bartimeust –, melyet szakadékokkal övezettsége tesz veszélyessé, véresen veszélyessé. Ezen az úton menekül egyszer régen Dávid király, amikor a hatalmára törő fiú, Absolon elől fut (2Sám 15). Talán itt születik az ismer 23. zsoltár is, a mélységben és veszedelemben járók szavait énekelve: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” (Zsolt 23,4a) De Jézus korában nem csak a természeti adottságok által volt veszélyes ez az út, hanem rablók tanyáztak ezen a vidéken. Az emberi támadások helye is tehát. Ezt onnan tudjuk, hogy ez az út a színtere annak a példázatnak, amit az irgalmas samaritánusról mondott az Úr. Ezen az úton közeledik a hozzá csatlakozókkal Jézus Jeruzsálem felé: a véres úton. Mi azonban már tudjuk azt, hogy a nagypénteki szenvedéseinek, értünk ontott vérének helyéhez közeledik. Ezt pedig Ő jól tudta és így is vállalta! Így láthatjuk meg most már a pálmaágakkal ékesített királyi megoldást váró útban az értünk vállalt véres utat. Bárcsak ezt meglátva mi is Kárász Izabellával együtt így tudnánk mindannyian fohászkodni: „Virágvasárnap régi fényén / megtört a Nap és Tégedet / kínos kereszt, sötét nagy éj várt / hódolat és a fény helyett. // Ne így fogadjon téged lelkem! / ne ácsoljak keresztet én! / Vonulj be, Jézus, életemnek / virágos bársonyszőnyegén!” (Hozsánnával)
Mindezeken keresztül juthatunk el a leterített felsőruhák és a vakon maradás itt felbukkanó kettősének ellentétes értelméhez. A felsőruha akkoriban nem csupán egy olyan ruhadarab volt, mint amit ma nekünk jelent. A felsőruha akkor az ember legértékesebb ruhadarabjának számított, védelmet nyújtott, melegített a hideg éjszakákon. Ezzel pedig azt tették le Jézus elé, ami napi egzisztenciájukat meghatározta. Nem kevesebbet! De ha visszagondolunk a bűneset utáni történésekre, arra, ahogyan Isten a bűnnek szégyenletes rátelepedése után az első emberpárra „bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket” (1Móz 3,21). Most itt az első virágvasárnapon az emberek éppen a bűnszégyenérzetet elfedő ruháikat rakták oda Jézus útjába, Aki ezeken végigjárva jutott el néhány nappal később a Golgotára, hogy ott bűneink árát magára vegye. Igen, mutatja ez nekünk, hogy bűneinket egyedül előtte kell felfednünk, Hozzá kell mindazt odavinnünk, ami bennünket nyomaszt és teherként nehezedik ránk, és Neki még erre is kegyelmes válasza van: az elfedezés. Hiszen, Krisztusom, „a bűn gyalázatát, értem vetted át.” (Pintér Béla: Értem folyt a vér)
Ez a virágvasárnapi tömeg ott Jerikó és Jeruzsálem, pontosabban pedig Betfagé és a templom városa közti úton azonban csak fizikai értelemben volt mindezt képes megtenni, a lelki többlet elmaradt a legtöbbjüknél. Jézus pedig beérve Jeruzsálembe sírni kezd a város felett. Látja lelki vakságukat, ezért könnyezik. Vakon maradt az a sokaság: látják a beérkező dicsőséges királyt, de nem látják meg Benne a béke szamarán érkező Messiást; látják maguk előtt a győzelmet egy másik nép felett, de nem látják meg Benne az elkészített élet győzelmét a halál felett; látják bűnösségüket, de nem látják meg Benne Isten bűnbocsátó kegyelmét. Bárcsak bennünket az Atya nem ebben a hozsannázó tömegben látna meg! Egyik szép dicséretünkben így énekeljük: „Az útat egyengessed, Szívemben a mérget S üröm gyökért égessed, Lelkemről a kérget, A keménységet vedd ki, Hogy meglágyulhassak, A gazt s gerendát szedd ki szememből, hogy lássak.” (304. dics. 4. vers)
Ebben segítsen meg mindannyiunkat a mi kegyelmesen szerető Istenünk, hogy így lehessen ez évben is hitünk virágai által pompázó, ez által pedig az Ő országát építő a virágvasárnapunk és így kezdődhessen el nagyheti készülődésünk, még e nehéz időben is Rá figyelve, állhatatosan a hitben, reményben, szeretetben, miképpen ezt Túrmezei Erzsébet is írja és kéri versében: „Ó, áldott Jézus, ki bírsz a világgal, / Jöjj mihozzánk is alázatossággal, / Tégy tulajdon népeddé bennünket, / Vezéreld jóra egész életünket! // Áldott Királyunk, lelkünk nagy Királya, / Jöttödet néped ma is várva várja. / Jöjj hát hozzánk is nagy hatalommal, / Terjeszd országod diadalommal! // … // Dicsőség legyen az Isten Fiának, / Áldás, békesség az égi királynak, / Hogy vele mi is, kiket megváltott, / Bírhassuk egykor a mennyországot.” (Virágvasárnap) Ámen.
Utóimádság: Úr Jézus, ki az örökkévaló Isten nevében jöttél erre a földre, hogy elvégezd az emberiség megváltását, mi is hozsannát kiáltunk ma Feléd és hozzuk szívünk minden hódolatát, hogy ott is Te légy a Király. Te légy ott az Úr mindenek felett és bocsásd meg, ha mi mégis meggyöngülönk és önzőségeinkkel át akarjuk venni ezt a hatalmat. Áldunk és magasztalunk Téged azért a gazdagságért, mellyel megáldod a mi életünket. Add, hogy mindezekért legyen tele a szívünk hálával és örömmel, olyanokkal, melyek nem körülményfüggőek. Köszönjük Neked, hogy Te ahelyett, hogy a földi király dicsőséges hatalmát választottad volna, megmutattad nekünk a szeretet hatalmát. Segíts bennünket, hogy e téren is csak Tőled tanuljunk. Így hozzuk most Eléd mindazokat, akikről tudjuk, hogy nehéz terhek alatt roskadozva érkeztek meg az ünnepbe: a betegeket, a magányosakat, a gyászolókat, az özvegyeket, az árvákat. Látogass meg kit-kit az ő szükségében, hajolj oda hozzájuk kegyelmesen. Hozzád kiáltunk ezért a veszélyhelyzetben forrongó világért, a járványsúlytottakért, az őket ápolókért, az orvosokért, a nővérekért, hogy Te adj mindegyikőjüknek elég erőt a helytállásra. Imádkozunk a vezetőinkért, hogy Tőled jövő bölcsességgel tudják megharcolni ezt a nehéz időszakot. Eléd visszük e helyzet következtében kétségek közt hányódókat, munkájukat, betevő falatjukat vesztőket, hogy Te mutass nekik is utat és megoldást. Könyörgünk azért is, hogy mi mindannyian személyesen is meglássuk és észrevegyük azokat a feladatokat, melyeket Te nekünk szántál e helyzetben, hogy így tudjunk ekkor is sóként és világosságként a Te követeidként jelen lenni ebben a sötét világban. Könyörgünk a gyülekezetünkért, hogy ez egymástól elválasztó időszak ne a szétszórrattatásunkra, hanem éppen az összehozásunkra szolgáljon. Jó Pásztorként, kérünk, így vigyázz juhaidra. Ámen.
Úri ima: Jézus Krisztus mondja „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.” (Mt 6,9-13) Ámen!
Áldás:
Legyen áldott közöttünk az örökkévaló Isten követe, Krisztus Jézus,
Aki jött az Úr nevében,
Megharcolta az igazság harcát,
Felvette a pálmaágak helyett a keresztet,
Kivívta az élet győzelmét a halál felett,
És megnyitotta előttünk a visszanyert paradicsom kapuját. Ámen.
A virágvasárnapi ellentétpárok
Köszöntés: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, a te királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, teherhordó állat csikóján. Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21,5. és 9b)
Előfohász: A mi segítségünk, virágvasárnapi ünnepi istentiszteletünk, Igére való odafigyelésünk megáldása és megszentelése jöjjön az Úrtól, a mi Istenünktől, aki úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ámen.
Lectio: Márk 11,1-11.
„Ahogy közeledtek Jeruzsálemhez, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél elküldött kettőt a tanítványai közül, és azt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és mihelyt megérkeztek oda, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült soha. Oldjátok el és hozzátok ide! Ha valaki azt kérdezné: „Miért teszitek ezt?”, mondjátok: „Az Úrnak van szüksége rá, és hamarosan visszaküldi.” Elmentek azért, és megtalálták a szamárcsikót kinn az utcán, az ajtófélfához kötve, és eloldották. Az ott állók közül pedig némelyek megkérdezték: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők pedig úgy válaszoltak, ahogy Jézus mondta. Ekkor hagyták őket elmenni. És odavezették a szamárcsikót Jézushoz, majd ráterítették felsőruháikat, ő pedig felült rá.
Sokan felsőruháikat, mások pedig a mezőn vágott lombos ágakat terítették az útra.
Az előtte menők és az őt követők így kiáltoztak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében!
Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!
Így vonult be Jézus a jeruzsálemi templomba, majd miután mindent megtekintett – mivelhogy az idő már későre járt –, kiment Betániába a tizenkettővel.”
Előimádság: Gyertek Kedves Testvéreim, alázkodjunk Istenünk elé, imádkozzunk!
Minden Kegyelemnek Istene, Drága Urunk! Áldunk és magasztalunk azért, hogy az elmúlt napokban is érezhettük és e virágvasárnap ünnepén is azzal a reménységgel hajolunk oda Igédhez, hogy újra átélhessük, hogy minden gyarlóságunk és emberi próbálkozásunk ellenére is Te vagy az, aki közeledsz felénk. Úr Jézus, Te vagy aki jössz, királyként hatalommal, mert Tiéd minden hatalom mennyen és földön. Áldunk azért, ha e hatalomnak sugarait, ennek a hatalomnak gondoskodó melegét megérezhettük az elmúlt napokban is. Te tudod, milyen nagy szükségünk van most erre, hiszen olyan szürke most körülöttünk a világ, olyan megkötözöttek a mi lépéseink, annyi veszély leselkedik most ránk – testi-lelki értelemben egyaránt –, de olyan jó nekünk mindezekből Hozzád menekülni és mindezeket előtted letenni, hiszen mi hisszük és valljuk, hogy Te Úr vagy ezek felett is és Neked hatalmad van ezek felett is. Így köszönjük meg, ha megtaláltál bennünket e nehéz időszakban már félelmeink között. Köszönjük, hogy bátorítottál. Áldunk azért, ha megóvtál bennünket és szeretteinket a betegségektől, vagy ha éppen ebben találtál meg bennünket. Magasztalunk azért, ha az emberi kötelező elválasztottságban sem kellett magányosságot éreznünk, hanem Te ott voltál velünk és köszönjük, ha a csüggedéseinkben, szomorú perceinkben is megtaláltál bennünket vigasztaló kegyelmeddel. Áldunk Urunk, hogy mindig egyszerűen jössz és nekünk nincs más dolgunk, mint megnyitni a szívünket és elfogalni a Te jelenlétedet. Kérünk, hát, közeledj most is az életünkhöz, felénk és add, hogy a Te Igéd lelki táplálék legyen számunkra. Kérünk, add, hogy mindannyian személyesen átélhessük, hogy mit is jelent a Te királyságod a mi életünkben, ezzel pedig hadd erősödjék a Szentlélek ereje által a hit-remény-szeretet hármasának minden egyes tagja szívünkben, életünkben. Ámen.
Textus: Lukács 19,41-42.
„Ahogy közelebb ért – Jézus –, és látta a várost, megsiratta, és ezt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől!”
Virágvasárnapot Ünneplő Keresztyén Gyülekezet, Szeretett Testvéreim!
Ez a külsőségeiben, és talán még szép magyar nyelvünkben nevében is, oly vidámnak tűnő ünnep a bibliai leírás szerint – és ha valódi, igaz hittel éljük meg, akkor így is érezhetjük – mégis annyi szigorúan vett ELLENTÉTPÁRT rejt magában. Gondoljunk csak a dicsőséges királyvárás és a szamáron érkezés kettősére, az út pálmaágakkal való kibélelése és a vér vagy szenvedés útjának megjárása, a felsőruhák leterítése és a vakon maradás, valamint az ünneplő sokaság ezzel szemben pedig a könnyek kettőseinek ellentéteire. Nézzük hát meg, miért is éppen ezeket párosítottam össze, mit üzennek ezek mélységeikben és hogyan lehetnek mindezek számunkra olyan üzenetté, mely a virágzás pompájába öltözteti szívünket, hitünket és így vezet el bennünket megváltó Urunk közelébe, hogy belőlünk is őszintén törjön fel: „Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Mt 21,9b)
Kedves Testvéreim, mielőtt elkezdenénk ezen ellentétpárok boncolgatását, azt meg kell látnunk, hogy ezekben a történésekben is – ahogy a betlehemi istállós születésnél is – minden egyes apró részletében előre pontosan megjövendölt és eltervezett események teljesednek be, így váltva valóra ott és akkor a pálmaágakkal, a fákról lemetszett gallyakkal és felsőruhákkal kirakott veszélyes úton Jézus szamárháton ujjongó sokaság közt érkezésével a próféciákat (Ézs 62,11; Zak 9,9-10), valamint a zsoltáros szavait (Zsolt 118,26). Isten tökéletes tervének része tehát minden mozzanat, mely a mi üdvösségünk útjának elkészítését szolgálja.
Azt jó, ha tudjuk, hogy Jézus idejében ez a vidék római fennhatóság alá tartozott és a császár bizony uralkodni akart minden felett. A zsidók pedig ezt nehezen viselték… Várták, hogy egy földi királyban állítja majd Isten az uralmát. Az ószövetségi iratokból ismerték jól Dávid és Salamon országának gazdagságát, jólétét, dicsőségét és ezt óhajtották vissza. Kell nekik újra a zsidók országának aranykora, a földi jólét, pompa és kényelem és mindennek elhozását csupán az emberi képzelet korlátai közt tudták elképzelni. A szinoptikus evangélisták leírásai szerint e bevonulása előtt Jézus vakokat gyógyított meg, fizikai és lelki értelemben (Lukácsnál Zákeus) vett vakoknak adja vissza látásukat, ez sem számít kicsi csodának, de János apostol még ettől is tovább megy és Lázár feltámasztásáról számol be a jeruzsálemi bevonulás előtt. Még a halál sem szabhat neki gátat és akadályozhatja őt! Ezek után sokan látni akarták őt, aki minderre képes. Hogyne láttak volna ezekben a csodákban jeleket és azonosították volna Jézust a várt földi jólétet – is – hozó Messiással! Kedves Testvéreim, valljuk be őszintén, mi hányszor csatlakoztunk már a földi megoldásokat váró virágvasárnapi tömeghez? Vagy most, a járvány sújtásában, félelmeink közt nem éppen ott állunk? Mikor csak a vész elmúlását várjuk, és mögé nem gondolunk, hogy mi lehet ezzel a célja Istennek, akkor mi nem ugyanolyanok vagyunk, mint majdnem 2000 éve az a hozsannát kiabáló tömeg?
Ám Jézus nem lóháton ülve, a királyok háborús időkre jellemző „közlekedési eszközén” érkezik be Jeruzsálembe, hanem csendesen felül egy szamár hátára, amely az alázatosságnak, a kiszolgáltatottságnak, a szegénységnek a jele. Ugyanúgy benne volt ebben, hogy a szamár a prófétát jelképező állat volt az Ószövetségben, valamint minden földműves ember teherhordozója volt abban az időben – ezzel is közösséget vállal Ő, a nem harci szándékokkal érkező Messiás, a társadalom minden rétegével. Így érkezik tehát a békesség Fejedelme az őt éljenző sokaságba.
Következő ellentétpárként az út pálmaágakkal való kirakását és a vér, vagy veszély útjának megjárását említettük. Az itt ujjongó nép tehát győzni szeretne az őket leigázó nép fölött. Ezt jelképezik a pálmaágak, amik a 160 évvel Jézus előtti makkabeus felkelésnek is a jelei. Akkor is átélte a választott nép, hogy megy ez nekik, működik ez a forradalom, hiszen sikerült megállítaniuk a hellenizációt, a görögösítést – az idegen népnek a nyelvét és a hatalmát. Akkor most nem lehetne ugyanezt megcsinálni a rómaiakkal? Itt van ez a Jézus, majd megoldja! Ezt fejezik ki tehát a János evangéliumában itt megjelenő és elé kiterített pálmaágak. Ennek a dicsőségnek és győzelemnek elhozását. Ezzel szemben ha megnézzük, Jézus azon az úton halad Jerikóból Jeruzsálembe – ha a mai olvasmányunk előzményeit megnézzük, Jerikóban gyógyítja meg a vak Bartimeust –, melyet szakadékokkal övezettsége tesz veszélyessé, véresen veszélyessé. Ezen az úton menekül egyszer régen Dávid király, amikor a hatalmára törő fiú, Absolon elől fut (2Sám 15). Talán itt születik az ismer 23. zsoltár is, a mélységben és veszedelemben járók szavait énekelve: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” (Zsolt 23,4a) De Jézus korában nem csak a természeti adottságok által volt veszélyes ez az út, hanem rablók tanyáztak ezen a vidéken. Az emberi támadások helye is tehát. Ezt onnan tudjuk, hogy ez az út a színtere annak a példázatnak, amit az irgalmas samaritánusról mondott az Úr. Ezen az úton közeledik a hozzá csatlakozókkal Jézus Jeruzsálem felé: a véres úton. Mi azonban már tudjuk azt, hogy a nagypénteki szenvedéseinek, értünk ontott vérének helyéhez közeledik. Ezt pedig Ő jól tudta és így is vállalta! Így láthatjuk meg most már a pálmaágakkal ékesített királyi megoldást váró útban az értünk vállalt véres utat. Bárcsak ezt meglátva mi is Kárász Izabellával együtt így tudnánk mindannyian fohászkodni: „Virágvasárnap régi fényén / megtört a Nap és Tégedet / kínos kereszt, sötét nagy éj várt / hódolat és a fény helyett. // Ne így fogadjon téged lelkem! / ne ácsoljak keresztet én! / Vonulj be, Jézus, életemnek / virágos bársonyszőnyegén!” (Hozsánnával)
Mindezeken keresztül juthatunk el a leterített felsőruhák és a vakon maradás itt felbukkanó kettősének ellentétes értelméhez. A felsőruha akkoriban nem csupán egy olyan ruhadarab volt, mint amit ma nekünk jelent. A felsőruha akkor az ember legértékesebb ruhadarabjának számított, védelmet nyújtott, melegített a hideg éjszakákon. Ezzel pedig azt tették le Jézus elé, ami napi egzisztenciájukat meghatározta. Nem kevesebbet! De ha visszagondolunk a bűneset utáni történésekre, arra, ahogyan Isten a bűnnek szégyenletes rátelepedése után az első emberpárra „bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket” (1Móz 3,21). Most itt az első virágvasárnapon az emberek éppen a bűnszégyenérzetet elfedő ruháikat rakták oda Jézus útjába, Aki ezeken végigjárva jutott el néhány nappal később a Golgotára, hogy ott bűneink árát magára vegye. Igen, mutatja ez nekünk, hogy bűneinket egyedül előtte kell felfednünk, Hozzá kell mindazt odavinnünk, ami bennünket nyomaszt és teherként nehezedik ránk, és Neki még erre is kegyelmes válasza van: az elfedezés. Hiszen, Krisztusom, „a bűn gyalázatát, értem vetted át.” (Pintér Béla: Értem folyt a vér)
Ez a virágvasárnapi tömeg ott Jerikó és Jeruzsálem, pontosabban pedig Betfagé és a templom városa közti úton azonban csak fizikai értelemben volt mindezt képes megtenni, a lelki többlet elmaradt a legtöbbjüknél. Jézus pedig beérve Jeruzsálembe sírni kezd a város felett. Látja lelki vakságukat, ezért könnyezik. Vakon maradt az a sokaság: látják a beérkező dicsőséges királyt, de nem látják meg Benne a béke szamarán érkező Messiást; látják maguk előtt a győzelmet egy másik nép felett, de nem látják meg Benne az elkészített élet győzelmét a halál felett; látják bűnösségüket, de nem látják meg Benne Isten bűnbocsátó kegyelmét. Bárcsak bennünket az Atya nem ebben a hozsannázó tömegben látna meg! Egyik szép dicséretünkben így énekeljük: „Az útat egyengessed, Szívemben a mérget S üröm gyökért égessed, Lelkemről a kérget, A keménységet vedd ki, Hogy meglágyulhassak, A gazt s gerendát szedd ki szememből, hogy lássak.” (304. dics. 4. vers)
Ebben segítsen meg mindannyiunkat a mi kegyelmesen szerető Istenünk, hogy így lehessen ez évben is hitünk virágai által pompázó, ez által pedig az Ő országát építő a virágvasárnapunk és így kezdődhessen el nagyheti készülődésünk, még e nehéz időben is Rá figyelve, állhatatosan a hitben, reményben, szeretetben, miképpen ezt Túrmezei Erzsébet is írja és kéri versében: „Ó, áldott Jézus, ki bírsz a világgal, / Jöjj mihozzánk is alázatossággal, / Tégy tulajdon népeddé bennünket, / Vezéreld jóra egész életünket! // Áldott Királyunk, lelkünk nagy Királya, / Jöttödet néped ma is várva várja. / Jöjj hát hozzánk is nagy hatalommal, / Terjeszd országod diadalommal! // … // Dicsőség legyen az Isten Fiának, / Áldás, békesség az égi királynak, / Hogy vele mi is, kiket megváltott, / Bírhassuk egykor a mennyországot.” (Virágvasárnap) Ámen.
Utóimádság: Úr Jézus, ki az örökkévaló Isten nevében jöttél erre a földre, hogy elvégezd az emberiség megváltását, mi is hozsannát kiáltunk ma Feléd és hozzuk szívünk minden hódolatát, hogy ott is Te légy a Király. Te légy ott az Úr mindenek felett és bocsásd meg, ha mi mégis meggyöngülönk és önzőségeinkkel át akarjuk venni ezt a hatalmat. Áldunk és magasztalunk Téged azért a gazdagságért, mellyel megáldod a mi életünket. Add, hogy mindezekért legyen tele a szívünk hálával és örömmel, olyanokkal, melyek nem körülményfüggőek. Köszönjük Neked, hogy Te ahelyett, hogy a földi király dicsőséges hatalmát választottad volna, megmutattad nekünk a szeretet hatalmát. Segíts bennünket, hogy e téren is csak Tőled tanuljunk. Így hozzuk most Eléd mindazokat, akikről tudjuk, hogy nehéz terhek alatt roskadozva érkeztek meg az ünnepbe: a betegeket, a magányosakat, a gyászolókat, az özvegyeket, az árvákat. Látogass meg kit-kit az ő szükségében, hajolj oda hozzájuk kegyelmesen. Hozzád kiáltunk ezért a veszélyhelyzetben forrongó világért, a járványsúlytottakért, az őket ápolókért, az orvosokért, a nővérekért, hogy Te adj mindegyikőjüknek elég erőt a helytállásra. Imádkozunk a vezetőinkért, hogy Tőled jövő bölcsességgel tudják megharcolni ezt a nehéz időszakot. Eléd visszük e helyzet következtében kétségek közt hányódókat, munkájukat, betevő falatjukat vesztőket, hogy Te mutass nekik is utat és megoldást. Könyörgünk azért is, hogy mi mindannyian személyesen is meglássuk és észrevegyük azokat a feladatokat, melyeket Te nekünk szántál e helyzetben, hogy így tudjunk ekkor is sóként és világosságként a Te követeidként jelen lenni ebben a sötét világban. Könyörgünk a gyülekezetünkért, hogy ez egymástól elválasztó időszak ne a szétszórrattatásunkra, hanem éppen az összehozásunkra szolgáljon. Jó Pásztorként, kérünk, így vigyázz juhaidra. Ámen.
Úri ima: Jézus Krisztus mondja „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.” (Mt 6,9-13) Ámen!
Áldás:
Legyen áldott közöttünk az örökkévaló Isten követe, Krisztus Jézus,
Aki jött az Úr nevében,
Megharcolta az igazság harcát,
Felvette a pálmaágak helyett a keresztet,
Kivívta az élet győzelmét a halál felett,
És megnyitotta előttünk a visszanyert paradicsom kapuját. Ámen.