Lukács az evangéliumában ilyen röviden adja közre Jézus mennybemenetelét. Itt nincsenek leírva a körülmények, a mód – a felhők takarák őt el (...) –, hanem csak ennyi: „eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe“. Márk evangélista pedig még ettől is tömörebbre fogja: „felvitetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.“ (Mk 15,19) Mégis milyen örömhír, mekkora biztatás van számunkra ebben a pár szóban! (...) Lukács ezzel a tömör leírással zárja evangéliumát, Jézus földi élete eseményeinek sorát. Amit azonban meg kell látnunk, hogy nála Jézus születésének körülményei pontosan le vannak írva, innen értesülünk a legrészletesebben Mária fogantatásáról, a szűztől való születésről. Arra szeretném most ez által ráirányítani a figyelmünket, hogy Krisztus mennybemenetelénél ugyanolyan zavarba ejtő hittitokról van szó, mint Jézus születésének ezen csodájánál. Szemléltetésként gondolhatunk itt két kijelölt pontra is akár egy egyenesen, melyek a Jézusban adott isteni kijelentést határolják, ám itt – és e pontok közt is – minden felfelé mutat, mind a kettő – a kezdő- és végpont egyaránt – azt erősítik ugyanis meg és egyértelműen arra mutatnak, hogy a Jézusban kapott kijelentés „felülről“ van. Úgy olvastam egyszer egy kollégám magyarázatában, hogy „azt is lehet mondani, hogy egy fordított inkarnációról, testtélételről van szó a mennybemenetelben.“ Mi, az Újszövetség talaján álló Krisztus-követők tehát már tudhatjuk, hogy mind a kettő ugyanazt az örömhírt hirdeti nekünk: Krisztusban való meglátogatásunkat, aki ha testileg nincs is közöttünk, soha nem hagy bennünket egyedül, mert Ő megígérte, hogy velünk lesz minden napon a világ végezetéig (Mt 28,20b). Ez a Krisztus Jézus pedig az emberi testet felöltve megjárt előttünk minden mélységet és magasságot, mit emberlétünk jelenthet, majd felment a mennybe, hogy ily módon is utat készítsen nekünk. FOLYTATÁS IDE KATTINTVA.
Részlet Takács Klaudia áldozócsütörtöki prédikációjából
(Hallgatható változat ITT!)
letÖltÉs_-_takács_klaudia_2020.május_21.pdf |